Levitan életének utolsó évei átmenetet váltottak a telített színes tájképekből, amelyek kitöltik a nap hőjét és fényét, a nyugodtabb és nyugodtabb naplemente festményekhez. Ezekben a szerző megpróbálta megmutatni a naplemente pillanatát, hogy tükrözze a szürkület szépségét, titokzatos varázsait.
Ez a “Twilight, Racks” nevű festmény volt, amely ezeket a vonásokat felszívta. Levitan 1899-ben festette, egyszerűsége egyszerűen meghökkent rajongóit. Minden annyira egyszerű és reális, hogy úgy tűnik, hogy ez nem vászon, hanem valóban szürkület, amelyet egy falusi ház hálószobájának ablakain nézhetünk.
A képen szénakazalban kaszált mező látható, kékes távolsággal, a talajt köd borítja, fokozatosan elterjedve a szénakazalban. Az ég a horizont szélén kék színű, de apránként elsötétül, jelezve, hogy közeledik az éj. Az ég felső része arany színű, amely tükrözi a közeledő sötétség széle felett látható utolsó nap sugarait.
Úgy tűnik, hogy a nap lenyugszik, a szénakazalok az éjszaka elvégzésével fagynak, egy szürkület nyugodt és varázslatos pillanatával – amikor egy éjjel és nappal találkoznak. Egy ilyen pillanatot elfoglalhatott egy művész, aki nemcsak e pillanat pontosságát közvetítette, hanem szívét is beletette.
A szerző leghíresebb rajongói ezt a képet annyira reálisnak hívták, hogy nincs szükség hozzá. Ez egy igazi remekmű Levitan munkájának utolsó éveiben.
A tökéletesen kiválasztott színárnyalatoknak köszönhetően az alkotó eljuttatta a ábrázolt pillanat természetességét, mintha lelkéjén fényképezte volna és papírra helyezte.