A régi park zaja – Apollinariy Vasnetsov

A régi park zaja   Apollinariy Vasnetsov

Ezt a munkát Apollinar Mikhailovich Vasnetsov írta 1926-ban. Ez a művész utolsó képe, amely egyfajta tükrözi belső élményeit az élet napnyugtakor. Pontosan ez az önéletrajzi jellegű remekmű. Figyelembe véve ezt a műalkotást, érdemes figyelni az előtérre. Előttem zöld mind a jobb, mind a bal oldalon. A fák korona erősen meghajlik a szél nyomása alatt.

Megfelelően erős szél a zöld füvet maga a talaj felé hajlítja. A kép közepén egy szürke hajú idős ember van, aki mély gondolatokba merül, és teljesen elbűvöli tudatát. Az öreg ember előtt egy gyönyörű tó található. Fontos figyelmet fordítani a színekre, amelyekkel a szerző a buja szél riasztását közvetíti.

A háttérben a zöld növények élénk színeibe fulladva egy szürke hajú idős ember vagyonát láthatja. A képen bal oldalon egy út vezet a kertből a házba, amely nyilvánvalóan az öreg embert egy téglaperemre vezetett.

A festmény mindenekelőtt mély filozófiai jelentéssel bír. Ez a görög sztoikus bölcsességet, az ember élethez és halálhoz való hozzáállását tartalmazza. Az idős ember, aki a kép közepén van, korának napnyugtakor van, mint a természet, szellemileg elbúcsúzik a nap utolsó sugaraival.

A kép főszereplője tartja a fejét, talán megbánja a múltot, a múltot és azokat a dolgokat, amelyeket nem lehet visszaadni. A természettel egységben levő ember szomorúságot és nosztalgiát tapasztal, és büszke az életének őszinteségére és őszinteségére. Csak akkor, ha valaki méltóságteljesen élt életét, korának napnyugtakor, képes lesz érezni valódi szépségét, nagyságát és gazdagságát.

A művész e csodálatos munkája tele van nyugodt és hálás érzéssel az évek során, és az életciklus átmeneti jellegének megtestesítője.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)