Kramskoy 1881-ben festette Suvorin portréját. Suvorin volt a New Time újság kiadója, és személyesen megkérte barátját, Kramskoy-t, hogy rajzolja azt. A történészek szerint ez a kép örömöt okozott, de botrányt váltott ki. Azt mondták, hogy a portréban a főszereplő visszataszító vonásai vannak. Kramskoynak hosszú ideig bizonyítania kellett Suvorinnak, hogy a képet tiszta szívből készítették.
A képen Suvorint látva felállt a székből, amelyben ült, hogy üdvözölje a látogatót. A papír szépen le van írva az asztalán. Fekete kerek kabátba öltözött, az ujjain lévő mandzsetta keményített. Véleményem szerint Kramskoy botrányt válthat ki olyan apró részletekkel, mint egy mosoly, egy bundás haját és egy pillantó pillantást.
De ha alaposan megnézed, Suvorin szemében láthatod a tisztaságot, az intelligenciát, a szilárdságot, a kitartást és az elszántságot. Kramskoynak sikerült meglehetősen pontosan elkészítenie Suvorin imázsát a portréjában, és nemcsak külsőleg, hanem a belső tulajdonságait is megmutatva.
A képre nézve úgy tűnik, hogy íme, Suvorin életre kelne rajta, és szigorú hangon kezd beszélni. Önkéntelenül bűnösnek érzi magát, bár semmiért nem vagy bűnös. A ruhaköpeny miatt, amelyet Kramskoy feketével ábrázolt, a portré komornak tűnt számomra. A kép nem fúj a kedvességtől és a szeretettől, éppen ellenkezőleg, hűvös szellő bocsát ki belőle, és remegés fut át a bőrön. Szeretem ennek a szerzőnek a munkáit, minden portréban megpróbálja kitalálni az ember minden oldalát, mintha átlátna.
Suvorint a portréban szigorú tanárként ábrázolják, akinek az osztálya csendesen viselkedik az osztályban, senki sem mer beszélgetni a szomszédjával, és még kevésbé csal. Kramskoi festménye lehetővé tette, hogy kipróbáljon különféle maszkokat a főszereplőn, és elveszítse a cselekményt a képzeletében.