A szépség királynője – Paul Gauguin

A szépség királynője   Paul Gauguin

A festői 1896-ban festett “A térség királynője” vagy a “Szépség királynője” festmény egy újabb bizonyítéka Gauguin építményeinek párhuzamairól Tahiti és az ókori Egyiptom között.

A festménynek egy másik neve is a tahiti nyelvjárásban: “Ta aa no area.” A kép hősnője a legrégibb szakma képviselõje. Az ókori areoi nők a Bora Bora szigetén éltek, és megszállásukhoz egyfajta papság társult, azaz nem egyszerű prostitúció volt, hanem szent prostitúció. A társadalom ugyanaz a rétege, nevezetesen a nők, létezett az ókori Egyiptomban.

A stílusstílusban a “túl” meghatározása megfelelő lehet erre a műre – túl lapos kompozíció, túl sok világos vonal, túl színeses megoldás, túl vázlatos teljesítmény. Mindez ismét azt bizonyítja, hogy az ilyen szokatlan természet és az eredeti kultúra megtestesítésére új stílusstílus-megoldások mesterének fáradhatatlan keresése van, ahonnan Gauguin inspirálta.

A mű elkészítéséhez Gauguin az akvarell technika mellett döntött – a képet papírra írják. Kevés időbe telik, és a festő ezt a képet a vászonra viszi, szinte teljes egészében idézi a legkisebb részleteket is. Ezt a műt ma “A király felesége” néven ismerték, amely fiatal feleségét, Tehura-t ábrázolja. A kép szükséges volumene és természetessége, a mesterkefe egyedi színcentrikus jellemzőivel, itt már megjelenik.

Jelenleg két, a pontos reprodukcióval összekapcsolt, de a cselekmény eltérő értelmezése, valamint az előadás technikája a világ ellentétes végén helyezkedik el. A szépségkirálynő New York-ban, míg a király felesége a moszkvai Puskin Múzeumban látható.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)