A barokk mester, Gverchino többször fordult a tékozló fiú evangéliumi példázatához, és ezt az összes művészeti irány festőinek szenvedélyével értelmezte.
Ebben a képen azt a helyet ábrázolta, amikor egy apa, aki örült a házát elhagyó fiának visszatéréséről, és az örökség részét pazarolta, elrendelte, hogy vigyen neki jó ruhát. A fiatalember vékony szövet ingét öltözteti, és az apja azt a szolgát mutatta, aki a ruhákat tartja. A hátsó lábán álló kutya hűségesen az újonnan talált tulajdonos szemébe néz.
A szerző a példázatot egyértelmûen közvetíti, amellyel a barokk mûvészet képes volt: urainak élõ formában igyekezett átadni a hívõknek a keresztény vallás alapjait.
Gverchino munkájával erőteljes érzelmi hatást gyakorolt az imádokra, ezért a vászon festménye rendkívül anyagi: a részletek ki vannak írva, a testek teljes vérűek, a sűrű redőkben fekvő drapériák kézzelfoghatóak. De az a idealizálás, amellyel a karaktereket ábrázolják, és a munka térbe öntött isteni fény fenséges hangulatot ad.