Az Absinthe, ez a népszerű ital, nem egyetlen nagyszerű mesterek festménye. Elegendő emlékezni a fényes és hatalmas hatású Degas kávézóban végzett munkájára, amelyet gyakran “Absinthe Lover” – nek is hívnak. Picasso nem tudott megkerülni ezt a témát azzal, hogy 1901-ben elképesztő és nagyon felismerhető képet írt.
Ebben az időszakban a mestert Degas, Gauguin és Toulouse-Lautrec alkotása vitte el, kivonva tőlük a kompozíció vonásait és a szokatlanan finom színt.
A festmény meglepően pontosan közvetíti a XX. Század eleji francia kávézó megkísérelhetetlen romantikáját, ahol a törzsvendégek esténként közeli estéket töltnek egy pohár erős kábítószerrel.
A vászonnak nincs minden feleslege, feleslege. Picasso először egy általános értelmezéshez fordult, a képen csak a legfontosabb dolgot hagyva – egy nő alakját. Átgondolt és zárt. A szemében rendkívül koncentrált a gondolataira, és ajkán keserű szarkasztikus vigyor villog. A hősnő jobb keze aránytalanul nagy, és ebben rejtett jelentést is láthatunk – úgy tűnik, hogy a nő gátolja magát a külvilágtól, és igyekszik megvédeni magát. Az arca szögletes, azonban élénkebb, mint a többi figura, mintha kőből készülne és mozdulatlanul fagyott volna. A kép tragikus és ugyanakkor rendkívül feszült.
A kép nem tartalmaz bonyolult féltónusokat, bonyolult technikákat – a szerző száraz és tömör, azonban egy pohár abszinttel teljes mértékben feltárja egy nő belső világát. Néhányan látja benne, hogy egy mélyen boldogtalan személy elmerül a komor gondolataikban, mások mernek azt feltételezni, hogy a képen ábrázolt művészi bohémia képviselője óta olyan abszolút népszerű volt ebben a kreatív körben.
A cselekmény megtestesítéséhez a művész kontrasztos színeket választ – kék, bordó, fehér. Ezt a szokatlan színt úgy tervezték, hogy hangsúlyozzák a főszereplő elhagyását és magányát.
Ma ez a mű az Ermitázsban látható, óriási benyomást kelt a dráma erejéről. Picasso abszolút szeretőjének képe nagyon népszerűvé vált – sok stilizált reprodukció, ajándéktárgy készült, sőt még a híres szögletes hősnővel ellátott pólókat is megtaláltak.
A festmény Picasso utolsó “színes” művévé vált, nagyon hamar a mester belemerült “kék” időszakának szélsőséges szomorúságába és vágyába.