Ebben a tájban, amelyet 1887-ben festettek Párizsban, Van Gogh elfoglalt egy Anières Park egy részét, amely a szabadba vezető egyik kijárat alatt ütött rá. A fákkal körülvett rét sok színes virág borította. Ez a sokszínűség, az erdő bozót sötétségével kombinálva, a tündér rejtély érzését keltette, amely annyira tele van vad természettel.
A művész nem hagy helyet az égnek a tájban. Lezárja a kompozíciót, és szilárd fák falával korlátozza a teret. A kép nagy részét sűrű fűvel borított tisztás foglalja el, amelyek között láthatóak a különböző színű színes fejek. A művész sekély kefét használ, óvatosan rajzolva a leveleket és a fűszálakat. A monotonitástól való megszabadulás érdekében a szerző előtérbe helyez egy nagy csomó magas fűt, amely hangnemben különbözik a fő tömegtől.
A kép sok zöld színből áll. A fák lombozatát hidegebb és sötétebb tartomány jellemzi, míg a fű meleg sárgás árnyalattal játszik. De a fő színes hangsúlyt a sárga, piros, fehér és bordó fényes foltok képezik. Ezek a meleg, vidám színek közvetítik a szerző csodálatát a vadon élő állatok szépségében, ami még a park kis tisztításánál is látható.