A művész freskója, Sandro Botticelli “Szent Ágoston áldott az imádságban”. A freskó mérete 152 x 112 cm, Botticelli munkája súlyosan sérült. A freskót a Vespucci család kápolnájára festették, a család címerét a falfestmény tartalmazza. Augustine képét Sandro Botticelli művész készítette Szent Jeromé képének párjaként, amelyet Ghirlandaio festett. Mindkét freskó 1480-ban készül, mindkettő a Firenzei Onisanti templomot díszíti, a belső térnek ugyanabban a részében, egymással szemben.
A művészek beruháztak bennük a képek figyelemreméltó képességét és mélységét, ám ezeknek a szenteknek a szándékos egymásba helyezése meggyőzi Sandro Botticelli munkájának fölényét. Sandro Botticelli Szent Ágostonot ábrázolja – az egyház egyik atyját, zseniális tehetség és tragikus ellentmondások személyét. Lelkében összecsaptak a pogány és a kereszténység, az ész és az akarat, a világi szenvedélyek és az aszketizmus. Az ókori bölcsesség mély ismerete, Ágoston nehéz utat hajtott végre a keresztény hit elfogadásáig. Élete utolsó 35 évében püspök volt, és enciklopédikus tanítást hozott létre.
Ágostonot a gondolkodás pillanatában ábrázolják, amikor fájdalmasan és szenvedélyesen az igazságra törekszik, és vágyakozik az Istennel való közvetlen kommunikációra. Előtte az asztalon egy szimbolikus tulajdonság található – a püspöki gáta, a zsúfolt helyiségben pedig zárt és nyitott kéziratok, olvasási zenei állvány és tudományos eszközök foglalják el.
A szoba, amelyben Augustine mély gondolatokkal ül, egy stúdióra vagy egy reneszánsz humanista kabinetjére hasonlít. Mellesleg, Augustine írásai felkeltették a 15. század második felének firenzei neoplatonistáinak érdeklődését. A szentek hatalmas alakjában, szenvedően kérdő pillantásában, a szívét érintő kéz gesztusában a művész közvetítette a belső küzdelmeket és a felfelé irányuló szellem erősségét. Ezen az ábrán látható a Castagno befolyásának egyértelmű pecsétje. Ez megnyilvánul a formák intenzív energiájában és a tompa színben, mintha hangsúlyozná a kő jellegüket.
A Szent Ágoston körüli tárgyakat – zenei állványt, könyveket, tudományos eszközöket – pontossággal és világossággal ábrázolják, feltárva a művész képességét a forma lényegének megragadására, ám ugyanakkor nem feltűnőek, és nem vonják el a figurát. Talán az objektív érdeklődés iránti érdeklődés összekapcsolódik a holland festészet befolyásával, amely csodálatot váltott ki a 15. századi Firenze ellen. Az olasz reneszánsz művészek különféleképpen értelmezték Ágoston képét, amint ezt a velencei mester, Vittore Carpaccio mestere adott. “Ennek a szentnek a személyében Botticelli kifejezte a gondolat mélységét, súlyosságát és finomságát, ami a bölcsességgel teli személyekre jellemző és állandóan belemerül a legmagasabb és legnehezebb tárgyakba.” Giorgio Vasari “Botticelli életrajza.”