A nyugodt gyermekek békés képe nyugalmat hoz. Még a vászon hangja is hangos, hangos alvásról beszél. Úgy tűnik, hogy a gyerekek kényelmesek ebben az egyszerű ágyban. Egy szalma matrac és párna, egy fonott kosár és egy válaszfalak a táblákból – ez minden, ami körülveszi a srácot. És ez ötletet teremt szerény vagyonukról. Ez számomra Perov V. G. képe.
A nagymester munkáját lassan kell mérlegelni, hogy megértsük, kik ezek a gyerekek és mi vár rájuk. A nap jobban kiemeli a lányt, mintha imázsának és szépségének tisztaságára összpontosítana. Olyan kicsi és olyan fényes, hogy maga sugárzónak tűnik. Egy egyszerű ruha és ezek az olcsó gyöngyök megmutatják a lány szemtelenségét és szellemét. De a testvére számomra kissé idősebbnek tűnik, mint nővére, igazi paraszt. És a ruhája olyan, mint egy felnőtté, és az álom mélyebb. Talán most álmodik, hogy segítsen szüleinek a házimunkák kezelésében, vagy hogy az egész családját más gondok vetik fel. Mindkettőnek mezítláb és taposott láb van. Úgy tűnik, hogy rövid éveikben már sok utat megtettek, vagy inkább futottak és vágtak.
A rossz környezet jelzi a család szerény helyzetét a társadalomban. Még az a benyomásom is, hogy nincs apa, és hogy a kisfiú, a családfõ szerepét érezve, mind anyja, mind húga mellett kénytelen vigyázni. Talán nagyon nehéz neki lépést tartani mindennel. Alvás közben azonban pihenhet és álmában futhat a többi fiúval, játszhat az egyszerű játékaikkal.
Ítélve az a tény, hogy a nap sugarai olyan merészen megvilágítják a helyiségeket, az éjszaka már elmúlt, és eljött a reggel. Úgy tűnik, hogy a gyerekek anyja, nem várt rájuk, hogy felébredjenek, és segítségre jussanak, hogy megbirkózzanak a házimunkával, felébresztette őket. Felkel a nap, és a munka nem vár, de a szülő megdermedt, és megvizsgálta gyermekeit, félve felébreszteni a gyerekeket. Mintha lassan szeretne még néhány percet adni nekik a nyugodt gyermekkorból.