D. P. Shterenberg volt az aktív szervezők és a festőállványművészek társaságának tagjai. A mester munkáit a képek kifejező hegység, lakonikus kompozíció, a rajz általánosítása és áttekinthetősége, a szándékosan sík térkonstrukció jellemzi.
A művész hősnője azonban nem vidám, elégedett sportoló, hanem parasztlány, akinek eszében örökké megőrizte az 1920-as évek éhínségének emlékét. Az asztal mellett áll, rajta egy tányér, amelyen barna kenyér van.
Az asztal teljesen üres, ez egy csupasz mező, csak egyetlen szimbólum-objektummal – kenyér. Sterenberg megtagadja a valóság részletes reprodukcióját, feltételesen illuzórikus kék-barna teret hozva létre. Szúrós, ám finoman hangolt szín – és kompozíciós eszközökkel Sterenberg újjáéleszti a korszak tragédiáját.