Csendélet – Paul Gauguin

Csendélet   Paul Gauguin

A 19. század vége sok csendélet volt, amelyek mindegyike egyedi. A művész teljesen eltért a klasszikusoktól és a szabályoktól. Láthatja a teljes gondolkodás hiányát, egy véletlenszerű cselekmény azonnal átkerül a vászonra. Teljes figyelmet fordítunk a tárgyakra, a fény és árnyék játékra. Az előtérben egy fényes kancsó, előtte egy különféle gyümölcsökkel teli tányér.

Az asztalt tejszínű terítő borítja, amelynek hangjához egy tányér tartozik, mintha egy kancsó összeolvadna. Az asztalon, az összes gyümölcstől elkülönítve, egzotikus gyümölcsök, amelyek színében különböznek az étvágygerjesztően írt körtektől. A képet a színkontraszt kifejezett kombinációja ábrázolja. A tányéron fekvő sárga körte egyértelműen kiemelkedik az asztal hideg háttérével szemben.

A művész nagyon finoman hangsúlyozza a köteteket, az árnyékokat, a kiemeléseket, a reflexiókat. Ezeket a kis dolgokat a szerző nagyon jól kidolgozza. Úgy tűnik, hogy egyszerű tárgyak, rendkívüli egyszerűséggel és vele együtt szépséggel bemutatva. A gyümölcs egy fényes folt ebben a munkában. Gauguin a munkával kapcsolatos őszinte hozzáállásról beszél, nem a természet másolására, hanem a festészetre szólít fel, mint a gondolat kifejezésére. A csendélet mélyebben írja le, mint az asztalon található gyümölcsök.

Ugyanakkor a képen látható művész megmutatja művészetét, képességét. A csendéleteket leírva álmát a színjátékra váltott álmába, a világ holisztikus képként való felismerésére helyezte a festményeibe.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)