Az anya és a gyermek Mary Cassatt témája egész életében fejlődött. A művész szinte kimerítette kompozíciós és pszichológiai képességeit, így kortársai számára nem volt esély arra, hogy megtaláljon legalább egy, a témáról szóló “sarkot”, amelyet nem tudna lefedni.
Úgy tűnik azonban senki sem keresi ezeket a sikátorokat, mivel az anya és a gyermek témája elavultnak és inspiráló unalomnak tűnt. Igen, mindenki felismerte, hogy az európai festészet évszázadok óta foglalkozik ezzel a témával, ám minél több támadás esett le Kassat fejére. Azt vádolták, hogy megragadta ezt a nagy vallási ötletet, és ezzel “vulgáris polgári varázsa” adott neki. Furcsa azonban, hogy ezeket a vádemeket érdemelte ő, és nem a művészek százai, akik ugyanazon sablon felhasználásával írták szórólap-jeleneteket pufókkal és teljes mellű anyákkal.
Kassat, szemben velük, minden alkotását mély megfigyelés alapján építette fel, arra törekedve, hogy hősei pózoljain, gesztusaiin és pillantásaival minél pontosabban átadja az anyaság minden örömét és bánatát, és megszerezze az anya és a gyermek közötti láthatatlan szellemi kapcsolatot. Pasztellje “Anya és gyermeke”, amelyet először a New York-i kiállításon mutattak be 1895-ben, feltűnő természetességével. Az anya meghajolt feje, keze gyengéden és határozottan szorongatta a gyermeket – ez az ötlet megpróbáltatása, telítettsége “vulgáris polgári varázsa”? A sötétkék riasztó háttér, amelyre az anya és a gyermek ábrák vannak írva, hangsúlyozza a csecsemő védtelenségét és az anya védő testtartását. 1897-es, levegővel és világos pasztell infúzióval töltött “Gyermeket csodáló nők”.
A művész nagy ügyességgel festi anyja arcát. Szinte láthatatlan, és mégis Kassat boldog mosolyt mutathat rá. Egyébként eldönti korábbi összetételét – “Anya és gyermeke a kocsiban”. A szerzőt itt leginkább a nő és kislánya közötti pszichológiai kapcsolat érdekli, hanem az érett hölgy és a pufók szomszédságában kialakult kontraszt.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)