“Ásító lány” – Edward Munch képe, írta 1913-ban. Ebben Munch tipikus expresszionista módon egy szinte meztelen nőt ábrázolnak, aki az ágy szélén ül és kész felállni. A szája nyitva van: aludás után ásít. A bal láb kissé megemelkedett – ez akár bemelegedési vágy, akár öntudatlan tudatalatti reflex.
A “Ásító lány” festmény kompozíciója nagyon emlékeztet a művész 1894-ben írt korai “érés” alkotására, ám sok szempontból különbözik hangulatától. A húsz évvel ezelőtt egy ágyon ülő lány mögött egy hatalmas árnyék formájában ábrázolt félelmet a nyugalom és a pihenés váltotta fel. A szerző által megírt árnyékok már nem jelentenek veszélyt és nem ijesztik meg a nézőt vagy a vászon főszereplőjét.
A művész alkotása ennek a korszaknak a meztelen modellje tele van kifejezéssel és érzékiséggel. Edward Munch ezt a hatást kaotikus, ellenőrizetlen átfedéssel éri el. A norvég művész néhány kutatója szerint ez festményeit a fauvistok munkájához, különösen Henri Matisse munkájához köti. A “Yawning Girl” festmény kaotikus, nyugtalan színeit ellensúlyozza egy szilárd műalkotás, amely az egész képet irányítja. Mint a Munch-nal gyakran történik, a kompozíció a vízszintes és a függőleges metszéspontjában épül fel, és szimbolikus keresztet képez.
Természetesen a “Ásító lány” festmény hangulatában semmi sem könnyű. Ásít, mintha bármelyik pillanatban sikolttá válhatna. A vászon jobb oldalán ábrázolt asztal nemcsak a kompozíciós vízszintet hangsúlyozza: elismeri a szoba díszítését az 1886-as “Beteg lány” festményben.