– egységes jelenség a világművészet történetében. A japán Kínából kölcsönözte technikáját. A 13. század óta Japánban kis buddhista ikonokat és amuletteket nyomtattak, de ezek a termékek kézműves jellegűek voltak. A metszetet mint önálló művészeti formát Japán középkori története utolsó szakaszában – a Tokugawa-időszakban – erősítik meg.
Ezt az időt egy új városi kultúra kialakulása jellemzi, amely tükrözi a harmadik és a negyedik birtok ízlését – a kereskedők és kézművesek, akik egyre fontosabb szerepet játszottak az ország gazdasági, majd kulturális életében. A XVII – XIX. Század művészetében új stílus alakult ki – ukiyo-e – az Edo-korszak városi művészetének iránya, amely magában foglalja a metszetet is. Fő témája a városlakók mindennapi élete, mindennapi életük és ünnepeik voltak.