Az 1831-ben a szalonban kiállított “Szabadság a barikádokon” festmény a 1830-as polgári forradalom eseményeit tárgyalja. A művész egyfajta allegóriát alkotott a burzsoázia összekapcsolásáról, amelyet a képen egy felső sapkás fiatalember és az őt körülvevő emberek képviselnek. Igaz, a kép készítésének idejére az emberek és a burzsoázia egyesülése már széttöredezett, és évekig eltakarta a nézőtől.
A festményt Louis-Philippe vásárolta, aki finanszírozta a forradalmat, ám ennek a vászonnak a klasszikus piramis kompozíciós felépítése hangsúlyozza a romantikus forradalmi szimbolizmust, az energikus kék és piros vonások pedig a telek izgatottan dinamikusvá teszik. A világos égbolt tiszta sziluettje felfúj egy fiatal nőt, aki megszabadítja a szabadságot egy frygói sapkában; a melle meztelen. Magasan a feje fölött tartja a francia nemzeti zászlót.
A hősnő szeme egy felső kalapban lévő emberre van rögzítve, egy puskával, amely személyre szabja a polgárt; jobbra egy hullámzó pisztolyfiú, Gavroche, a párizsi utcák nemzeti hőse. A képet 1942-ben a Louvre Carlos Beistegi adományozta; 1953-ban szerepelt a Louvre-gyűjteményben. “Egy modern cselekményt választottam, a jelenetet a barikádokon… Ha nem harcoltam az anyaország szabadságáért, akkor legalább ezt a szabadságot dicsőítenem kellene” – mondta Delacroix testvére, szem előtt tartva a képet. “Az emberek vezetõ szabadsága.” A kortársak meghallgatták és lelkesen fogadták a benne foglalt zsarnokság elleni küzdelmet. A bukott forradalmárok holttestén mezítláb, csupasz mellekkel jár, Szabadság, a felkelők felhívására. Felemelt kezében háromszínű köztársasági zászlót tart, színei pedig pirosak,
Mesterművében Delacroix kombinálta a jelentés látszólag független – protokoll-realizmusát a költői allegória fenséges szövetével. Egy kis epizódot adott az időtlen, epikus hangzású utcai harcokról. A festmény középpontja a Szabadság, összekapcsolva Milos Aphrodite csodálatos testtartását azokkal a vonásokkal, amelyeket Auguste Barbier szabadsággal ruházott fel: “Erős nő, erős mellkasával, rekedt hangjával, szemében tűzzel, gyors, széles lépéssel.” Az 1830-as forradalom sikereinek ösztönzése mellett Delacroix szeptember 20-án a festményen dolgozott, hogy dicsőítse a forradalmat. 1831 márciusában díjat kapott érte, és áprilisban egy festményt mutatott ki a szalonban.
Óriási erejével a festmény visszatartotta a polgári látogatókat, akik szintén azt állították a művésznek, hogy csak a “mobot” mutatta be ebben a hősies akcióban. A szalonban 1831-ben a francia belügyminisztérium megvásárolja a szabadságot a luxembourgi múzeum számára. Két év elteltével a “Szabadságot”, amelynek cselekményét túl politizáltnak ítélték, eltávolítottuk a múzeumból és visszatértem a szerzőnek. A király megvette a festményt, de a karakterétől félve, a burzsoázia királyságának idején veszélyes volt, elrendelte, hogy rejtse el, gördítse le, majd térjen vissza a szerzőhez. 1848-ban Louvre festményt igényel. 1852-ben – a második birodalom. A festményt ismét felforgatónak tekintik, és elküldik a raktárba. A második birodalom utolsó hónapjaiban ismét nagyszabású szimbólumnak tekintették a szabadságot, és ennek a kompozíciónak a metszetei szolgálták a köztársasági propaganda okát.
3 év elteltével eltávolítják onnan és bemutatják a világkiállításon. Ekkor Delacroix újraírja. Lehet, hogy elsötétíti a sapka élénkvörös színét, hogy lágyabbá tegye forradalmi megjelenését. 1863-ban Delacroix otthon meghalt. És 11 év után a “Szabadság” ismét kiállított a Louvre-ban. Maga Delacroix nem vett részt a “három dicsőséges napban”, megfigyelve a műhely ablakain zajló eseményeket, ám a monarchia bukása után a Burbonok úgy döntöttek, hogy megtartják a Forradalom képét.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)