V. Polenov képének tárgya egy csendes tó volt. A mű csendesnek, lírai, fényes volt.
Polenov festménye rokonságával, közelségével vonzza. Valójában a ábrázolt tó, amely elveszett a fák árnyékában, örömmel és nagyon ismerősnek tűnik.
A “benőtt tó” képet megkülönbözteti térfogat, dombormű. Hasonló eredményt sikerült elérni a nyomon átlókkal. A tó partja, az ösvény és a híd – mindegyiknek átlósága van.
A lombozat és a békalencse a tó felületén különleges zöld takarót hoz létre. A háttérben a híd és az erdő mélységében rejtőző út vonzza a figyelmet. A néző közelebbről megnézve egy padot és egy távoli női sziluettjét. Meglepő módon itt egy ember kép logikus és indokolt. A fiatal hölgy alakja a természet része, elindítja a zöld sarok nyugalmát és kegyelmét.
A kép tele van növényzettel, lédús nyári növényzettel. Lombozat, fű, tavacska – mindegyik zöld árnyalatú. A kép előtérében a tó partja van. A művész gondosan és nagy szeretettel húzza a parton növekvő fűszálakat. A néző előtt szerény rétvirágok és gyógynövények jelennek meg.
A tó is nagyon terjedelmes, mély és komplex színű volt. Zöldes-kékes árnyalata fokozza a lombozat zöldjét, amely tükröződik a vízben, valamint a vízililiom zöld leveleit. Mindez megkönnyebbülést ad a tónak.
A kép tele van ragyogással, bár a művész nem ábrázolja a napot vagy a napfényt, éppen ellenkezőleg, a vászon egyik sarkában villogó égdarab sápadt. A fény érzetét a víz és a lombozat, a fű felszíne tükrözi.
Ezzel a vászonnal a néző elmerül a béke, a nyári pihenés, a boldogság és a nyugalom hangulatában.