Sándor Ivanov híres festménye, a “Krisztus megjelenése az emberek számára” hatalmas benyomást tett mindenki számára, akinek alkalma volt a saját szemével látni. Mindenki, aki a festészetben részt vett, 20 éven keresztül figyelte a festmény létrehozását, és arról álmodozott, hogy a jövőben egy hasonló mesterművének írását és mély etikai tartalommal töltötte be. Közöttük volt egy fiatal művész, Vaszilij Polenov. A spirituális drámai vászon létrehozására irányuló törekvéseit a “Krisztus és a bűnös” monumentális műben testesítette meg.
A kép írására kiválasztott cselekmény alapja a bibliai legenda Krisztus és a bűnös közötti találkozásról. A legenda szerint egy bűnös foglalkozással – házasságtöréssel vádolt nőt Jézushoz vitték a templomban. Az őt kísérõ férfiak azzal a kérdéssel fordultak hozzá, hogy mit kell tenni a gonoszokkal – elvégre Mózes azt is megtanította, hogy köveket kövessen el mindazok között, akik ezt a bûnt követik el. Amelyre Krisztus azt válaszolta: “Ha köztetek bűntelen van, akkor dobj egy követ neki.” És folytatta az írást anélkül, hogy egy másik szót is megszólalt volna. Fokozatosan az emberek szétszóródtak, és egyetlen követ sem dobtak a nőre. Amikor senki sem maradt a templomban, Jézus azt mondta neki, hogy mint mindenki más, nem fogja megítélni őt, és engedi haza, elrendelve, hogy ne tegyen ismét bűnt.
A festmény alapos előkészítése előzte meg. Tehát a tervezett vászonnak elég nagynak kellett lennie – 3,07 m-rel 5,85 m-rel. Oroszországban ilyen vászonokat nem készítettek, tehát a művésznek Olaszországba kellett mennie, és ott vászonot kellett megrendelnie. Ez az utazás nem volt az utolsó – Polenov többször ellátogatott Egyiptomba, Palesztínába és Szíriába, hogy mélyebben megismerje Júdeának a Krisztus idejéből adódó lehetőségeit, életét és színét. Kelet felé utazva a művész akart megtapasztalni a bibliai hagyományok légkörét, majd továbbadta a vászonon a történelmileg hiteles helyzetet. Összességében a festmény kidolgozása során Polenov több mint 150 előzetes rajzot, vázlatot és tanulmányt készített, amelyek közül néhány most az Állami Orosz Múzeumban található.
A művész munkáját először 1887 februárjában mutatta be a Vándorok Szövetsége XV kiállításán. Az eredeti terv szerint a kép neve más volt – “Melyikök nincs bűn nélkül?”. Polenov úgy vélte, hogy ez a kifejezés személyesíti a szomszéd iránti szeretet megbocsátásának és az erkölcsi önfejlesztésnek az ötletét. A cenzorok azonban megengedték a képnek, hogy feltárják, feltéve, hogy a nevet “Krisztus és a bűnös” – re változtatják. A cenzúrákat a cenzúrák egészét elítélte, és az emberekre ártalmasnak találták. De furcsa módon a vászon lenyűgözte III. Sándor császárt, aki nemcsak lehetővé tette annak bemutatását, hanem egy festményt is beszerez a múzeumához.
Mi okozta a képet annyira heves vita és vegyes vélemények miatt? A tény az, hogy Polenov munkájában megtörte Jézus művészi ábrázolásának kanonikus hagyományait. Nem az Istent írta, hanem egy bölcs filozófus-vándor, főleg emberi tulajdonságaira összpontosítva. Jézus a lehető legközelebb áll egy egyszerű emberhez – őt egy nyugodt, kissé fáradt testhelyzetben ülve ábrázolják, olyan ruhába öltözve, amely nem tűnik ki más emberek ruháitól. A háttér kibontakozásának háttere szintén nincs misztika és tükrözi a keleti város mindennapi életét. A művész a kép ilyen megértésére törekedett, amely szerint Krisztust nem Istennek, hanem hatalmas lélekkel rendelkező embernek fogják felfogni. És sikerült.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)