Nem sok idő telt el, mióta Dürer visszatért szülőföldjére, és neve már ismertté vált. Frederick (Szászország), becenevén Bölcs, Nürnbergbe érkezett. Hallott Dürerről, és látni akarta munkáját. Frissítése kíséretében Frederick meglátogatta a művész műhelyét. A városban erről sokat beszélt – a ritka mestereket elismeréssel tisztelték.
Frederick választó okos és figyelmes ember volt. Észrevette, hogy milyen élénk figyelmet fordít a művész társainak arcába. Ő maga is tisztelettel leengedte a tekintetét. Nem csak a mű, hanem Dürer maga is felépült. Nagy megrendelést adott neki. A művészt is bele kell festeni a portréjába. Igen, természetesen, Ő Felsége választja meg az időt, hogy felvázolja a vázlatot – erősítette meg a tárgyalásokon részt vevő udvarló.
Így jelent meg ez a csodálatos rézmetszet – Bölcs Frederick szász választójának arcképe. Itt a fiatal művész megmutatta, mennyire messzemenően ismeri a gravírozás minden technikáját. Milyen puha és világos világos árnyalatú, a textúra annyira pontosan átadódik: egy göndör szakáll és a drága prémes szőr, a puha svájcisapka és a gyönyörű ingszövet. Albrecht Durer azonban továbbadta a bölcs Frederick karakterét: elszántságát és akaratát, veleszületett nemességet és elmét.