Overa mély benyomása alatt Van Gogh a “Búza füle” című munkát írja. A mester őszintén meglepte, hogy az élet ezen a helyen még mindig mérhető, kényelmetlen és nyugodt, és a civilizáció még nem tudott mindent tenni a piszkos szükségleteihez.
Szalmából készült tetők és végtelen rétek, a tipikus falusi élet meglepte a szerzőt. Ezek a falusi motívumok, a szabadság érzése, az egész életút és a korai kreativitás mély megértése tükröződnek a korabeli szerző munkáiban.
A Gauguinnak küldött levelében a művész azt írja, hogy a hely legfontosabb benyomása a búzamezők, amelyek összefonódnak a vadszárnyakkal és túlmutatnak a láthatáron.
Ebben a műben a szerző mélysárga, telített zöld és narancs árnyalatú játékot használ. Jellemző, hogy a munkát sötét színekben végzik. A mester terve szerint a nézőt, amikor a vásznon gondolkodik, kukorica fülekkel kell szállítani a mezőre, hallani a zümmögést és élvezni a kellemes meleg búza illatát.
És valóban, amikor ezt a csendéletre nézi, hallani fogja a szél rohanását és elképzelheti magát a kukorica füle között. Ennek a munkának a dekoratív képessége lehetővé tette Van Gogh számára, hogy ezt a képet egy portré háttérének tekintse.