A parkok és a városi kertek Van Gogh számára voltak az a hely, ahol az emberek pihenhetnek az élet nyüzsgésétől, a békés és csendes világba merítve. Gyakran ábrázolt ilyen helyeket, a nyüzsgő Párizsban élve. De még Arlesben is, ahol az élet sokkal természetesebb és közelebb állt a természethez, a parkok néha lenyűgözték szépségüket. Ebben a képen a művész az arles közkert sarkát megragadta.
A kertben a kép a béke és a szépség kis szigeteként jelenik meg. A zárt kompozíció hozzájárul a kényelem légkörének közvetítéséhez. A smaragd fák koronáját egy masszív fal veszi körül, amelynek útja az emberek sétálnak rajta. Van Gogh szeretettel írja le a fák buja lombozatát és a fenyők tűit.
A táj figyelemre méltó a csodálatos fényességével és színgazdagságával. A kék ég ellen az őszi fák első sárgasága megég. A nap sugarai a koronákon keresztül ragyognak, smaragdzöld színük még fényesebbé válik. A pályán a fény sokféle színben és árnyalatban játszik játékot – halvány lila és élénk sárga.
A távolban a művész az embereket sétálva helyezte el, sétáikat ugyanolyan nyugodtan, mint a környező természet. Van Gogh ábrázolta őszi elejét, a kedvenc évszakát. A táj hangulata azonban egyáltalán nem őszi. Éppen ellenkezőleg, tele van csendes öröm és élénk légkörrel.