Kazimir Malevich neve sok ember szerint szorosan kapcsolódik a szuprematizmushoz és annak csúcsához – a “fekete négyzethez”. Mielőtt azonban elkészült volna a festmény létrehozásának gondolatán, a művész hosszú ideig kereste stílusát, és a festészet különböző irányainak megfelelő munkákat írt. Közöttük az impresionizmus, a kubizmus és a favizizmus.
A “Csendélet” festmény Malevich kreatív keresésének periódusára utal. A vásznon való munkához a művész a francia festészeti stílust választotta – a “cloisonne technikát”. Megkülönböztető képessége a vastag fekete színű vonalak, merész körvonala, amely bezárja a monokróm élénk színű foltokat.
A festmény kompozíciós központja egy fehér váza, gyümölcsökkel tele. Őt laposan ábrázolják, árnyékok nélkül. A lemezeket ugyanúgy ábrázolják, mintha gyermekek kézzel festették volna, és nem egy profi művész ecsetével.
Az ételektől eltérően, a gyümölcsök képei terjedelmesek – az alma és a körte domborúnak tűnik, mivel rájuk rávillan a fény. Ugyanakkor néhányat gondosabban írnak ki, míg mások csak kontúrok, élénk színűek.
A kép meglehetősen heterogén, alkotóelemei másképp vannak írva. Olyan benyomást kelt, hogy a művész még nem döntött el úgy, hogy milyen stílusban fog ma dolgozni.
A csendélet nem úgy néz ki, mint Malevich szokásos művei, ám ugyanakkor a művészet megkülönböztető jegye – a mély telített színek használata, amely kifejezi a művész őrült energiáját.