Festménye Jacopo Tintoretto “Danae”. A kép mérete 142 x 182 cm, olaj, vászon. A művész egy klasszikus kompozíciót ábrázol, amely a Danus és Zeus ősi legendáin alapul, arany eső formájában áthatolva.
A Tintoretto művészete szokatlanul gazdag és sokrétű. A művész kreativitása magában foglalja a nagy vallásos témájú kompozíciókat, valamint a festészetben a történelmi műfaj kialakulásához alapvető műveket, valamint a csodálatos “költészetet”, valamint a mitológiai témájú kompozíciókat és számos portrét.
A szubjektív élmény közvetlen átadásának pillanata, az érzelmi hangulat magában a kézírásban, a kivitelezés módjában talán először nyilvánvalóan befolyásolja a késői Titian és Michelangelo művészetét, azaz abban az időben, amikor a késői reneszánsz mestereivé váltak.
A késői reneszánsz során a művész zavart vagy tisztázott lelke impulzusai, érzelmeinek élő pulzációja már nem engedelmeskedik az egész harmonikus megjelenítésének, hanem éppen ellenkezőleg, közvetlenül tükröződik az előadás módjában, meghatározza az ábrázolt vagy képzeletbeli életjelenségek látószögét.
Bizonyos esetekben ez eltérést okozhat a világ ismereteitől, belemerülhet a lélek szubjektív “betekintésébe”, amint El Grecóval történt, más esetekben ez hidegen művészi és egoista játékhoz vezetett a személyes önkényesség alá rendelt, áhított stilizált formákhoz, vagy véletlenszerű fantáziaszeszélyhez, – a parmai mandulaiskolában. De ahol a művészetet elfogták a korszak nagy tragikus konfliktusai, ahol a művész szenvedélyesen igyekezett megismerni, túlélni és kifejezni a korszak szellemét, ott a késői reneszánsz kultúrájának ezen oldala megerősítette a művészi kép azonnali érzelmi kifejezőképességét, és őszinte emberi szenvedélynek adott izgalmat.
A késői reneszánsz művészetének ez a oldala Tintoretto munkáiban különösen teljes kifejezést talált.