Festmény Sandro Botticelli “Egy fiatal férfi portréja”. A munka mérete 37,5 x 28,2 cm, fa, tempera. A portrét nyolc-tíz évvel festették a “Férfi arcképe a Cosimo Medici-éremmel” után. A művész által korábban létrehozott önkéntes kép helyett egy, a belső világ mélyére merülő fiatalember képe jön.
Az ifjúsági tapasztalatok rejtve vannak, és a művész által a portré képének értelmezése összhangban áll ezzel a szellemi kifejezéssel. A lélek rejtett mozgásainak intenzitása ezen az álmodozó arcon jelenik meg a tekintet és a száj lágy vonalának aszimmetriájaként.
A reneszánszban a szemlélődő élet világosan elkülönült az aktív élettől. Az első a közjókat célzó cselekedetekre vonatkozik, a második szorosan kapcsolódik az egyén belső világához, az egyén szellemi képességeinek fejlesztéséhez. A 15. század közepéig a preferencia az a személyi portré, aki minden érv és akarat erőt megad a polgári vagy katonai szolgálatnak.
Még a prominens gondolkodók és költők emlékképét is egy aktív, hősies eszmény pecsételte. De fokozatosan, a neoplatonizmus gondolatainak feltétel nélküli befolyása alatt, a portré gravitációjának “súlypontja” a kontemplatív élet felé tolódik. A lélekben lévõ különféle elvek konfrontációjának és az abszolút szépség forrásáig felfelé irányuló törekvése új aspektusokat hoz a portréképbe.