Éjszakai őr – Rembrandt Harmenszoon Van Rijn

Éjszakai őr   Rembrandt Harmenszoon Van Rijn

Rembrandt, az elmúlt két évszázad leghíresebb alkotása “Éjszakai őr” néven ismert. Ez az alkalom volt a csodálatos ünnepségek, amelyeket a városban tartottak, a francia királynő, Maria Medici érkezése tiszteletére, aki 1638-ban látogatott Amszterdamba.

A lövöldözős társaság úgy döntött, hogy új székhelyét nagy, lenyűgöző festményekkel díszíti: mindegyik társaságnak meg kellett rendelnie saját csoportportrét. Megrendeléseket hat művész kapott. Rembrandt tizenhat emberből álló társaságot kapott, Frans Bunning Bock kapitányt és Wilham van Reitenbürch hadnagyot. Néhány évtizeddel ezelőtt a nyílgárdák jelentős önkéntesekből álló csoportot alkottak, akik segítettek megvédeni az országot a spanyol invázió veszélyétől, de a 40-es évekre sok megváltozott: a tiszteletre méltó virágzó városlakók ma már egyesültek a puska-társaságokban. A művész bevitte a hősiesség ábrázolt elemébe, mintha újjáélesztette volna a múlt hazafiságot.

Hatalmas zászlókkal, dobolással és rakodó muskétákkal zajló ilyen felvonulások légköre továbbadódik. Az “Éjjeli Őrség” egy csoportportré, amelyet az ábrázolt összes nyíl fizettek, de Rembrandt megváltoztatta: véletlenszerű megfigyelőket vezetett be, akik nem fizettek neki; Ennek eredményeként a portrét zavaros mozgással és sajátos megvilágítású utcai gyűjtőhely-színpadi többszínű színpompássá vált. Az így kapott kép nem egy statikus portrék, amint az akkoriban szokás volt, hanem egy része Amszterdam színes életének. A fényes fénysugár kiemeli az arcokat, az alakokat, a csipkét, a brokát ruhákat és sok részletet: arquebuses és musket, bannerek és hangszerek.

Kb. 1750-ig a kép lőtt társaság klubjában lógott. Aztán, amikor a társadalom széttört, azt átvitték a városházaba, és egy nagy terembe helyezték, az ablakok közötti falba. A kép azonban nem lépett be a neki szánt térbe: két oldalról kellett levágnom. Egy nagyon régi, Londonban tárolt példány jobb oldalán még két figura és egy dobos van, félig elvágva.

A kép rosszul megvilágított helyzetben kilógott egy kandalló ellen, amelyben szinte állandóan tüzet tartottak; füst és por károsította. Végül, a XVIII. Század közepén, az amszterdami városi tanács a városházt díszítő festmények helyreállítását bízta Van Dyck festőművészre. Ezt a művészt megdöbbentő dizájn eredetisége és az ajtók között lógó, feketült és elhagyatott vászon ereje.

Hamar rájött, miért éppen ez a festmény vonzza őt annyira: a sarkában találta a tipikus, híres “Fecit Rembrandt” – ot. Alig-egy csodálatos festmény kezdett megjelenni a korom – és szennyeződésréteg alól: Van Dyck elismerte benne a francia írók által ismert Night Night Watch-ot. Még inkább meggyőződött a kincs hitelességéről, amelyet talált, amikor egy pajzsot a társasági tagok nevével találtak az őrő oszlopán, amely közelében a nyilak összegyűltek. De mi volt a meglepetés a restaurátor számára, amikor munkája befejezése után egyértelműen látta, hogy a Rembrandt által ábrázolt jelenet egyáltalán nem éjszaka zajlik, hanem élénk napfényben. Egy fényes, élénk, elbűvölő kép elragadtatta a kortársakat, de a következő generáció különösen csodálta.

Harminchat évvel később Samuel van Hoogstraten írva írja: “Rembrandt tökéletesen teljesítette a feladatát az amszterdami őrökkel végzett festményben, bár sokan úgy vélik, hogy ezt a nagy vászonra festette, saját dolgokra vonatkozó nézete alapján, nem pedig a portrék készítésére vonatkozó szabályok szerint, mint például amit elrendeltek neki, de függetlenül attól, hogy mennyire kritizálják ezt a kritikát, valóban az a szándéka, hogy túlélje azokat a festményeket, amelyeket vele versenyeznek, mert olyan jó a tervezésében, olyan tökéletes a kivitelezésben, oly sok tűz, oly sok zheniya hogy minden festmény mellé néz ki, mint a játékkártya. “

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)