Rembrandt mélyen megértette az ember természetét: az ecsetéhez tartozó minden portré valódi életrajza egy valaha élt embernek.
Ugyanakkor a Rembrandt-portrék minden egyedi egyénisége az emberi történelem részévé válik: Rembrandt szereplői úgy tűnik, hogy az örökkévalóságból kijöttek, és küszöbükön állnak. A “Noble Slav” – ot Rembrandt írta az 1630-as évek második felének közepén, amikor a művész munkája különösen szokatlan minden szokatlan számára.
Ezekben az években modelleit gyakran egzotikus ruhákba öltöztette, amelyek azonban soha nem tettek nekik igényt. Ez a festmény, amely tele van a szerző narratívájának fenséges ünnepségével és epikus lassúságával, meglehetősen szokatlan Rembrandt korai munkájához. A szláv alak úgy tűnik, hogy egy semleges aranybarna háttér mélyéből fakad. Az ábra mögött elhelyezett fényforrás hangsúlyozza a sziluett nyugodt, széles körvonalait.
A második, az elülső részen található forrás drága köpenyt, egy könnyű turbán kendőt, arany ragyogással világít. A ráncos arc fényesen megvilágított, nyugodtan áthatol a szemébe, és szándékosan néz a nézőre. Ugyanakkor egy speciális kifejezés kifejezése, amely kissé nyitott a néző számára, nem idegen a képre.