Az 1894-ben kelt “érés” festmény a vászon második verziója, melyet Munch nyolc évvel ezelőtt festett, és a tűz alatt elpusztította műhelyében. Ez a kép őszintén és őszintén szólva felébreszti a szexuális érzést, amelyet Munch az egyik legmélyebb és legveszélyesebb élménynek tartott, amely az emberek sokaságára esik. Az érés a gyermekkortól a felnőttkorig történő átmenet nehéz fázisa.
A képen egy meztelen fiatal lány látható, aki szégyenteljesen az ágy széléhez csatlakozik. A lány elülső helyzetben ül, térdét szorosan egymással tartva, és összekulcsolva a kezét. A pubertás bizonyos jeleit a művész a testén gyengéden és tapinttal vázolja fel.
A lány kinézete és az arckifejezés egy olyan érzelem, amely kifejezi a testében zajló változások félelmét. A hősnő teste és karjai lenyűgözik vékonyságával, ami imázsát még törékenyebbé és kiszolgáltatottabbá teszi. A lány szégyenteljesen eltakarja a pubisát a kezével – ez a gesztus feszültséget ad a légkörnek. A hősnő alakját a ragyogó tavaszi nap megvilágítja, és teste éles árnyékot vet, amely fekete felhőnek tűnik.