A klasszicisták indokoltan azt állították, hogy az ábra “megtanítja” a vonal pontosságának kezét. Ezen ábrázolások rendszerében Ingreset is felneveltették, miközben még hallgatóként kiváló rajzolóként mutatta be magát. A rajzok mellett nemcsak a nagy festmények létrehozását megelõzõ elõkészítõ munkáiban, hanem teljesen önálló mûfajként is elhatározta.
Ingres korai profilú portrék egyaránt demonstrálják a művész jó “formális” készségeit és vonalbeli művészetének kiváló elsajátítását. Az olaszországi Ingres nem habozott megélni arisztokratikus turisták ceruzaportrájával, például Mr. Forest portréjával. Ez a “nappali munkás” azonban néha nagyon bosszantotta.
“Ez szörnyű – jegyezte meg egyszer Ingres -, hogy állandóan festeni kell valaki arcát.” Ugyanakkor ismertek a művész kijelentései is, amelyekben a rajzot a “festmény alapjául” hívják. Ingres rajzai nagyra értékelik a művészet szerelmeseinek körében. A művészettörténetek tudomásul veszik a pszichológiai bizonyosságot és a művész összehasonlíthatatlan képességét a chiaroscuro átadására ritmikus stroke segítségével, amire példa a “Antiochus és Stratonica” festmény vázlata.