Antoine Watteau francia festő képe “Francia komédia”. A kép mérete 37 x 48 cm, olaj, vászon. A festmény “szerelem a Francia Színházban” néven is ismert. A XVII. Század elején a franciaországi olasz komédia mellett lelkipásztorokat játszottak, a pásztorregények színpadi átalakításai és a tragikomedia úgy játszottak, mintha helyettesítenék a komédia és a tragédia közötti hatalmas teret.
A komédiák, amelyeket az idő és a hely egységének mesterséges megfigyelése akadályozott, a francia színpadon megfagytak, és formájuk csak a XVIII. Század közepén változott. Általában versben írták, ami még nagyobb mesterséget adott. De a stílus a legmagasabb tökéletességet érinti Cornell “melitájában” és “hazugjában”, valamint Racine “szemétjében”. A stílusjavítás mellett a francia vígjáték szalonban is kifinomult karaktert szerez; karakterei úgy beszélnek, mint XIV. Lajos udvarosa. A klasszikus vígjáték alázatos vicceit szintén kiszűrik, és helyet adnak egy elegánsabb szellemnek és bűnnek.
A vígjátékokat “Karakterkomédia”, “Érdeklődési komédia” és “Erkölcsi komédia” részre osztották. Ezeket a neveket azonban önkényesen adták, inkább a szerzők tehetsége, nem pedig a tervezés alapelvei szerint. Ugyanakkor utalnak erkölcsi jelentőségére, amelyet Cornel és Boileau irodalomtudósok megkíséreltek adni a komédia számára. A francia vígjáték cselekményeit azonban gyakran spanyol drámaírók készítették.
Cornel és Racine kortársai közül Rothra, Skuderi, a “Színészi komédia” szerzője, Thomas Cornel, aki “Madame Joben” – et írt, és Kino, a “Coquette anyja” szerzője. Különállóan áll Scaron, kimeríthetetlen elméjével, gyakran bónuszművé. “Typhon és Virgil Inside Out” című komédiajában Zhodele vígjáték állt elő, aki a Scaron harmadik játékát nevezte meg, amely a legnagyobb sikerrel járt. Moliere komédia részben visszatér az olasz modellekhez, például Sganarelle és Skapin trükköihez, ám ugyanakkor az igazságot, a karakterek képének tipikus teljességét hozza életre.
Moliere halhatatlan vígjátékai: “Tartuffe”, “Misanthrope”, “Skupets”, “Georges Danden” a klasszikus komédia legmagasabb virágzásának mutatói. A Moliere utódjaiból jobban ismertek Otrosh, a “Doctor Crispin”, a Monfleury, a könnyed színjátékok, például a “féltékeny iskola” szerzője, Burso, aki az úgynevezett komédia írta a tiroirs-t, és báró, a “Szerencsés” komédia szerzője.