A festményt a művész életének végén festették. Előttünk egy kis üzlet, ahol műalkotásokat adtak el. A művész itt bemutatja a művészeti környezetet, mint az egész társadalom visszatükröződését.
Az ajtótól balra a festõcsomagolók dobozba tették a késõn XIV. Lajos király elavult arcképét. Ez a közelmúlt, de már a múlt. Jobb oldalon, észrevehető iróniával, két “művészet szerelmese” látható – egy hölgy és egy úriember, ízlésesen elegáns cselekedettel élvezik a képet. Ez a közönség megtestesíti a pusztított, ártatlan társadalom szellemét. Ezek elég üres emberek, akik elsősorban jótékonysági tevékenységek alatt rejtenek érdektelen érdekeiket.
De a társadalom nem olyan, mint ők. A bolt jobb sarkában a fiatalok egy kis képet gondolkodnak. A kép nem látható számunkra, de ezeknek a nézőknek a csendes csodálata egyaránt tanúsítja az igaz művészet hatalmát, és annak igazi ínyenceit is, akik lélegzetüket hallgatva a művészetet.
Ez a két embercsoport észrevétlenül, finoman és szellemesen áll szemben egymással. A néma párbeszédet valódi művészeti ismeretek és divatos társaik folytatják.