A lázadók portréjában az öreg szolgán kívül öt embert is ábrázolnak, akik megjelenésük, karakterük és szellemi képességeik szerint nagyon különböznek. Rejtett, de félelmetesen zaklató energiával a bal oldali idős ember szembeszáll gyengeségesebb, most elhagyatott, majd elhagyott kollégáival.
Közöttük felhívja a figyelmet egy dandy, amelyet a kép jobb szélére gondosan öltözött a nap legújabb divatja. Ideges, szakadt, gyors mozdulatokkal Hals fehér ingére gyűrött, ráncos redők kaszkádját írja; kecses kézmozdulat egy sötét kesztyűben, az ujj csodálatos fehérségének háttere mellett; a térdén vöröses-rózsaszín harisnya.
A ruha teljes eleganciája, a szövetek esztétikai kifejezőképessége, ezek a színek különös eltérésben vannak a kócos, némi formátlan, bár még mindig elég fiatal arc fáradt ürességével. Szomszédja, kissé távolabb a kép mélyére, leengedve és súlyosan beteg, egyenesen előre értelmetlen pillantással bámul. Sem az egyik, sem a másik lényegében nem fordul a nézőhöz, nem veszi észre őt, gondolatlan apátia elmerülve. Ebben a tekintetben a kép karakterei között a kivétel az a személy, aki az asztal közepén ül az asztal felé. Meglehetősen fiatal, vonzó arcán az intelligencia és a jóindulat pecsétje fekszik; szomszédainak fáradtsága és csalódása elfogadott, értelmes világképként veszi fontosságát.
Túl sok átgondolt leválás mutatkozik a néző felé néző pillantásban, így létrejött az ő és a néző között olyan élő kapcsolat, amely valaha Hals sok művéhez volt jellemző. A festmény észrevehetően elhalványult, a színek elhomályosultak és elvesztették mélységüket, ám a festmény ereje és virtuozitása tanúsítja a nyolcvan éves művész hatalmas kreatív lehetőségeit. Előfordult, hogy a sima, “kellemes” festészet szerelmesei nem voltak képesek értékelni Hals mélyen szubjektív, egyéniségének szépségét és kifejező jellegét.
Azt mondták, hogy festményeit gondatlanul írták, hogy a művész keze az öregedéstől remeg. Akkor is, ha ez volt a helyzet, a formaérzéke annyira éles volt, hogy a széles, általánosító stroke pontosan ábrázolta a hangerőt, közvetítette a mozgás természetét, a szövet textúráját és az emberi arc komplex arckifejezését. \
(1 votes, average: 5,00 out of 5)