Homer és útmutatója – Adolf Bouguereau

Homer és útmutatója   Adolf Bouguereau

Homer és útmutatója A francia akadémikus, Adolf Bouguereau vászonja a festészet korszakához tartozik, amely két területet – a neoklasszicizmus és az akadémia – elnyelt. Az ősi írás és a szalon művészet eszményeinek keveréke adta a vászon rendkívüli szépségét a festőnek. Minden Bouguereau-képet érdemes megfontolni és a szív által elfogadni, ám a mindennapi cselekmények és az allegorikus festmények sokféleségében a “Homer és útmutatója” a legreálisabb és legszomorúbb.

A vak költő, az Odüsszea és az Iliad szerzője, Homer vékony és sápadt öregként jelenik meg a műben. Szomorúságát és mély szorongását egy vezető fiatalember osztotta meg. Ha Homár vak és a szemét vakság rontja el, akkor a fiúnak éppen ellenkezőleg, hatalmas, széles szemű, látványos vágyakozással és szorongással tele van kórterem.

A vándor-költő életéből származó jelenetet tehetetlenség elnyomja mások kísértése előtt, hogy kővel Homéreset kössön. Egy pár érzéki fogas a háttérben tombol az öreg gyengeségén. Bár az egyik férfi karja feldobva jelentheti a kóbor kutyák remegését. Ott vannak, a háttérben, egy fekete csomagot rohannak a vándoroknak. Az öreg és ifjúsági duett Bouguereau egy rongyos kutyával lett megerősítve.

Ő volt az, aki annyi gondot okozott a vezetőnek, hogy elzárja az utat. Megjelenése azonban ugyanazon vándorló élet jelképe, amelyet Homéra költő vezet. A tehetetlen duett várakozásában rejlő veszély még nem merül fel. A művész nem említi, hanem csak egyértelművé teszi, hogy egy éhes csomag hamarosan meghaladja Homárt egy fiúval. A kép megakadályozta a kutyák ugatásának, dobásának és vigyorogásának elvégzését, a kompozíció bezárását abban a szakaszban, amikor valami más megtehető, például egy gyermek kezében tartott kő dobásával.

Egy nyomasztó kép hátterében a mű nagyszerű, élénk tiszta színekkel, az előtér és a háttér tervek kombinációjával, egyetlen hangban kombinálva, kontraszt nélkül, éles árnyékokkal festmény remekművé válhat. A Bouguereau-palettát könnyű homály és a színek jellege vetíti fel. A mű színe nagyon meleg, nappali, szinte súlytalan. Kár, hogy ezt a napot elárnyékolja a szerencsétlenség és a vak gyengeség.