Sandro Botticelli falfestménye “Jelenetek a Mózes életéből”. A freskó mérete 348,5 x 558 cm. A művész festménye Mózesről, az Ószövetség vezetőjéről és a zsidó nép törvényhozójáról szól. A fáraó udvarán született, Mózes igaz haragban megölte az egyiptomi embert, aki gúnyolódott az izraeli munkáshoz. Aztán elmenekült a fáraó bosszújától és eljött Midian országába.
Itt a kútnál megvédte Jethro pap leányait a pásztoroktól és ivott juhokat. Mózes feleségül vette az egyik lányt, a Zipporat. Amikor Mózes legelőtte apja bárányának juhokat, az Úr felhívta őt az égő bokorból, és megbízta őt azzal a küldetéssel, hogy az ő népét egyiptomi fogságból vezesse és megmentse őt az elnyomás alól.
A freskó utolsó epizódja azt mutatja, hogy Mózes kihozza Izráel fiait Egyiptomból. A Botticelli egyesíti ezeket a különbözõ idõszakos jeleneteket egy közös kompozíció keretein belül, a ciklikus elv alapján építve. Bár az epizódok vizuálisan elkülöníthetők az egésztől, azokat olyan nyelven értelmezik, amely tartalmazza az archaikus konvenciók elemeit. A freskókból származó integritás benyomásának hiánya valószínűleg annak köszönhető, hogy a Sixtus-kápolnában való munka közben a művészt összezavarodta a festmény mérete és a szokatlan légkör.
A kompozíciót alkotó számos motívum átadásakor szabadságot és csodálatos képzeletét mutatja be. A Botticelli kifejezetten ábrázolja a helyzeteket, az emberi típusokat, az építészet elemeit és a természetet. De ez az ókori idealizált világ, képében a mester nem tartja be a régészeti igazságot. A karakter köpenyén az időtlenség pecsétje fekszik, és az egyes részletek egy modern Botticelli jelmezre hasonlítanak. Ugyanígy vannak az arcok is – nagyrészt gyönyörűek, ez egy nemes emberiség, amelyet Botticelli képzelete teremtett. Az ilyen emberek az ókorban éltek, hiszi a művész. Ugyanebben a fényben érzékeli kortársainak megjelenését. Az ideális megjelenés minden emberi típus és korosztály számára elérhető – idős emberek, fiatal férfiak, nők.