Remegnek, mintha élnek, virágok. Óvatosan összegyűjtve egy elegáns csokorba, és óvatosan vázába helyezve – ahogy vannak. Ismerve V. Tatlin korai munkáját, tomboló geometriájával és az avantgárd iránti szeretettel, nehéz elképzelni, hogy a “Kerti virágok” szintén tartoznak ecsetéhez. A meleg árnyalatok, amelyekben a képet készítették, a telek romantikus költészete – mindez megmutatja egy másik Tatlin és a festészet világát, amely különbözik a mester korábbi munkáitól.
A ábrázolt tárgyak tiszta vonalai és gondosan rajzolt szegélyei itt nem találhatók. Hogyan nem láthatjuk a színes reprodukció fényképészeti pontosságát? Anélkül, hogy rámutatna a virágcsokrot alkotó fajtára, ábrán ábrázolja a rügyeket és a virágos kalapot, a művész lehetővé teszi a nézőnek, hogy a képet képzelje el. És akkor, képzelőerővel nézve a vászonra, gyönyörű őszirózsák és krizantémok, tölgyek és rétnövények születnek ősszel. Ugyanaz az avantgárd, ugyanúgy a lapos írásmód, de a virágok valódinak, nagyszabásúnak, sugárzó életet és ragyogó aromát mutatnak.
Jerky stroke, a színek keveréke – olyasmi, ami nem volt a művész korábbi festményein. A forma és árnyalatokkal játszó Tatlin új módszert keres a képek továbbításához. A “Kerti virágok” című műben először a színpadi munkára fordul, és megváltoztatja a fejlett írási stílust. Különböző vonások, vonalak és színes színes foltok nyitják meg a kép telekét, amikor elmozdulnak tőle, részekként összecsukva a képet, mint egy mozaik. Egy magányos virág kékének általános terrakotta-skarlát skáláján váratlan fény jelenik meg, szürke árnyék, váratlanul.
A kompozíciót otthoni meleg, a béke és a nyugalom hangulatai ragyogják. Az őszi csokor titokban szimbolizálja a művész, mint alkotó érettségét. A kép többé nem siklik árnyalatokban és formákban, hanem komoly, mély és alaposan átgondolt.