A kiemelkedő posztimpresionista festő, Paul Cezanne csodálatos francia tájakat készített, amelyek tele vannak ragyogással és derűvel. Példa erre a táj “Auvers-sur-Oise látképe”, amelyet a művész 1873 körül készített.
A képet olajjal festették, de a táj képe pasztell vázlathoz hasonlít. A festékréteget gondatlanul alkalmazzák, mintha vázlat lenne, és nem önálló mű. A táj számos kompozíciós tervet tartalmaz. Ez egy kerítés képe, a háttérben egy házak képe és Auvers-sur-Oise látképe. A vászon kompozícióban telített volt. A táj színsémája sem egyértelmű, és a kaleidoszkópos többszínűre emlékeztet.
A tájat különféle, egymással harmonikusan kombinált árnyalatok jellemzik. Fekete foltok alakítják ki a kép sziluettje körvonalait, és megadják a képnek a szükséges kontrasztot és színélességet.
A táj tele van rengeteg színnel, és tele van a vászon irizáló, napos árnyalatokkal és reflexiókkal. A kerítés pontosan színes, színes reflexiókkal van szétszórva. Úgy tűnik, hogy az Auvers-sur-Oise-i házak olyan fényes és buja többszínű mögött rejtőznek. Ezek nem házak, hanem házak, nagyon apró, aranyos és barátságos. A környező természet félig való mesetérre hasonlít, varázslatos színekkel, hangokkal, a nap és a hő illatával tele. A táj nagyon szelíd és nyitottnak bizonyult. Nincsenek éles vonalak, durva formák, szögletes körvonalak. Éppen ellenkezőleg, az “Auvers-sur-Oise látképe” a gyönyörű természet és a francia Provence példája.
A tájat pasztell színek jellemzik, amelyek csak fokozzák a félbeszélő hangulatot. A könnyű légzés a képből tűnik ki, és maga az élet a gazdag színekben pulzál, és színes villanásokkal tölti ki a teret. A táj tele van világossággal, meleg színekkel teli, csillog és ragyog a napfényben, enyhe szellő fúrja és felmelegíti, az ég rózsaszínű ködje pedig elhomályosítja a valóságot, és egész lényünket mesevilágba sodorja, ahol madarak énekelnek, és színes pillangók repülnek.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)