Az “Oise-völgy” tájvászon létrehozása 1880-ban nyúlik vissza. A festmény egy magángyűjteményhez tartozik.
Az Oise-völgy az Ile de France régiók egyike és északon fekszik. A völgy természete gyönyörű képekkel, világos és meleg színekkel tele.
A táj egy fotókeretre, egy véletlenszerű, azonnali képre hasonlít. A vászon tele van levegővel, miközben hűvös, friss nap érzi magát. A táj tele van zöld színekkel, de az okker-bézs árnyalatokkal átfedve a reggeli hangulatot teremtik.
A tejes eget kissé szürkéskék felhők borítják. Ezenkívül az ég felületének képe világos-zöld és sárgás árnyalatot tartalmaz. A táj elõtérében, úgy mondva, a vászon alján fák és a völgy kis cserjei vannak. A festmény hosszú távú terve az Ильle-de-France északi részének lakói és épületei. A házak nagyon közel vannak egymáshoz, sűrű, nyálkás szalag.
A kis épületek képeit egyesíti egy fekete körvonal, amely kemény, világos körvonalakat ad nekik. Maga a völgy különféle zöld árnyalatai vannak borítva, különböztetve a tónusos kép árnyalatait. Ebben az esetben a színek nem keverednek, hanem egymás mellett helyezkednek el. Ebben az összefüggésben létrejön az élő, remegő keret hangulata.
A képet kontrasztos megoldások jellemzik a fény és az árnyék tompítása jelenségével kombinálva. Egyes helyeken az árnyékok annyira megvastagodnak, hogy a sötétzöld paletta hirtelen eltolódik a fekete felé. A mélyen a völgyben elhelyezkedő épületek fekete körvonala visszatükrözi a fatörzseket ábrázoló, ráncos fekete vonalakat. Néhány fa sziluettek kissé ferde, mintha a szél széllökése lenne.
A festék tulajdonságai hasonlítanak a függőleges keltetésre. Egy hasonló kelés vagy ecsetvonás érdekes texturált képet hoz létre, dinamikus, részben felhős hangot ad a kép síkjára, emlékeztetve az esővonalakat. A táj etiádos, impresszionista, de ugyanakkor posztimpresionista. A kép fő, fő benyomása, amelyet a néző kap, a szabad levegő, a fénytér és a kimenő hő benyomása. Az alacsonyan fekvő felhők kísérteties árnyékot adnak a völgynek, ami száraz eső érzését kelti.
A szél egy ideig esni kezdett, zavaróan felhős, komor felhőket okozott. A felhők lassan mozognak az égen, szinte kúszóvá válnak, és a szürke háló szálait a földre nyújtják. És már hallhatjuk, hogy a vékony cseppek alig rohannak a lombozaton, mintha félénk álomban lenne, mintha gyászolna vagy emlékszik valakire.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)