A fürdés témája megjelenik Cezanne számos festményében. Nehéz pályafutása végén újat ír – “Nagy fürdőzők”, amely megtestesíti az ember és a természet egységét.
E vászon segítségével Cezanne megpróbálta bebizonyítani, hogy a művész alkotó és alkotó, akinek szabadsága és bölcsessége van, nem csak szenvedélyeinek rabszolgája. Közvetlenül a világ megteremtése után akart látni az emberek tiszta szépségéről és tisztaságáról alkotott látását. Az ember természetességének egyetlen és utolsó menedékét a természetnek tekinti.
Maga Cezanne nem tudta teljes mértékben meghatározni, mi fontosabb a számára – a természet iránti lojalitást vagy a meglévő festői világot. A jövőben Theodor Reff, a művész munkájának egyik legnagyobb kutatója megjegyzi, hogy a képen a táj inkább kifejezőnek tűnik, mint az emberek képei.
Ennek a vászonnak három hasonló variációja van. A művészettörténészek szerint a Philadelphia Művészeti Múzeumban levő a legsikeresebb. A fürdőzők pózok változatosak, ám a formák durva és nehéznek tűnnek. Rózsaszínes árnyalatok segítségével a szerző hangsúlyozza a női test gyengédségét. A vászon készítése során a Cezanne számára elérhető összes vázlat részt vett, modelleket nem hívott meg.
A középkori mesterek a meztelenséget egy bizonyos idealista jelentéssel ábrázolták, hangsúlyozva a földi paradicsom elvesztését és az ősi harmóniát a természettel. Cezanne munkája emellett tisztán érzi magát az ember iránt és a körülötte lévő világban. A lányok mintha nem veszik észre rájuk irányított pillantást, és természetesek és azonnaliak maradnak.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)