A posztimpresionisták megtagadják a könnyű jelenségek egyszerű rögzítését attól, hogy pontos vizuális érzéseket közvetítsenek a vászonon. A forma és a szín fokozottabb szintézisére törekszenek, általános képet szeretnének adni a képrõl, hogy elképzeljék a világot általában. A “Marne part” festményt két évvel később C. Monet “Szénaboglyák” című festménye festette, míg a vászon művészi kialakítása és képi szerkezete alapvetően különbözik.
Cezanne táját statikusan hangsúlyozzák: a folyó partjának szinte vízszintes vonal ellentétes a ház szigorú függőlegeivel és a parti fákkal. A táj nyugalmát fokozza az a tény, hogy tükröződik a fagyott vízben. Ha az impresszionisták néha elveszítették békéjét a napsütésben, a folyamatosan változó fény-levegő atmoszférában, akkor Cezanne-nál ez visszanyeri a súlyt: az épület szerkezete és a fák tömege nagy hangsúlyt fektet a tájra. A természet azonban másként jelenik meg, mint a régi mesterek festményein. Nincsenek illúzióként írt lombozat.
A képen a fák általánosítják a geometrizáló, mintha sokoldalú tömeget. Cezanne kölcsönvett egy, a feketéből tisztított palettát az impresionistáktól. Ennek ellenére a kép sötét és hideg: a kék és a kék-zöld árnyalatok dominálnak, a barna és az ibolya támogatja őket. A művész színrendszerében fontos szerepet játszik az úgynevezett “áramló” szín, azaz ugyanaz a szín jelenik meg az ég, víz, fák és talaj festésén. Ennek köszönhetően a vászon megszerzi a belső egységét, integritását.
Csökkentve a környező világ tarka színvilágát szigorúan meghatározott koloristikus kombinációkra, általánosítva és geometrizálva a tárgyakat, Cezanne megsemmisít minden, ami felesleges, véletlenszerű, átmeneti. Egy szerény motívum egy banális vidéki villa számára különleges lelkiséget szerez tőle. Az építészetileg épített, szűk színű táj “Marne tengerpartja” csendes ünnepséggel emlékezetbe helyezi Poussin klasszikus tájait, amelynek rendkívül etikus munkája példaként szolgált Cezanne-nek. A festmény 1930-ban lépett be a Hermitage-be a Moszkvai Új Nyugati Művészeti Múzeumból.