A “Híd a Marne-i híd felett a Creteilben” festményt 1894-ben indították el, és egy évvel később készítették el. Paul Cezanne a posztimpresionizmus egyik legjelentősebb képviselője. Számos híres impresszionista munkáját tanulmányozta, nagyra becsülte Vincent Van Gogh, Gauguin és mások munkáját. Szoros kapcsolatot tartott fenn számos művészkel, részt vett a kiállításokon, de még mindig soha nem tér el a stílusától, nem engedte, hogy mások ötletei gyökerezzenek a festményeiben.
Nem még fiatal korban, Cezanne feltalálta saját festési stílusát. Nem volt olyan, mint az akkoriban alkalmazott többi stílus, a művész minden apró részletét kidolgozta benne. Ebben a stílusban kevés pillanat vett át az impresionizmustól, csak a fekete elutasítását lehet megkülönböztetni. Más tulajdonságok, mint például a csillogó boldogság, a ragyogó színes parcellák, stílusát nem örökölte. Nem hitelt vett az impresionistáktól és maga a technológia elemeitől. Az impresszionisták inkább minden apró részletet világosan megkülönböztetnek, míg Paul Cezanne a nagyot és az egészet hangsúlyozza. Ez nem egy apró dolog, amelybe sokan koncentrálódnak, ez egy hatalmas világ, amelyet a művész ügyesen helyez el egy kis képbe.
A “Híd a Marne felett a Creteil-ben” egyike azoknak a műveknek, amelyekben a legjobban láthatja a művész azon időszakának jellemzőit. A tájat a részletek hangsúlyozása nélkül hajtják végre, ábrázolja a teljes képet, a parcella statikus. A kép elsősorban vízszintes tárgyakat ábrázol, a part menti tükröződése a vízben mozdulatlan megjelenést kölcsönöz. A kép szakszerűen kiválasztott színekben készül, az egyik szín sok árnyalattal sima átmeneteket tartalmaz, és vízben és fákban egyaránt megtalálható, ez a technika elősegíti, hogy a kép készen álljon.
Amikor először nézi a képet, akkor azt a benyomást keltheti, hogy a képen nyári hangulat, tiszta ég, meleg folyó van, de a kép sok hűvös árnyalattal rendelkezik, amelyek komolyan árnyalattá teszik a képet, ami a nézőt szomorú gondolatokhoz vezet. Ez a színkombináció sokáig teszi lehetővé a kép csodálatát. De a vászonon ábrázolt világ nem vonzza magát, hanem más célokra készült.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)