Dali virtualitása és szürrealizmusa mély, komplex, akaratlanul összekapcsolt, és elkerüli a logikai elemzést. Ez az álmokban fellépő irreális állapot jelentése.
A “rendellenes” festményben a pontosan észrevett részletek és képek a kép tudatos bonyolultsága ellenére nyomon követhetők, és a misztikus lények és a folyékony álmok ismeretlen világába kerülhet.
Dali festményei a személyes élmények világa. Az erotika és a szadizmus jelen van bennük, az élet a halálhoz kapcsolódik, és az egyetlen lehetséges feltétel a deformáció.
Dali védjegye átalakulássá vált. Időnként ez a technika képezi a kép központi lényegét, és néha részlet marad. Az átmenet állapota, egy tárgy metamorfózisa fontos szerepet játszik a világban. A valóság és a fikció itt nem különböznek egymástól. Az összeegyeztethetetlen részletek elképzelhetetlen keveréke ésszerűtlen valóságot érzékel, amely egyetlen komplexummá alakul.
A műalkotás mindenki számára nyitva áll, saját maga módján. Senki sem tudja megmagyarázni, mit lehet megérteni saját érzéseik és élettapasztalataik révén. A képen számos karakter található.
A háttérben élő emberek rovarokhoz, vagy inkább sáskákhoz vagy hangyákhoz hasonlítanak, amelyek jelei voltak az érzékelhető Dali-nak, összekapcsolódtak a bajok előidézőjével és ennek eredményeként halállal.
A szerző mestermesterének ellenére a kép etiódaként néz ki, a technológia bemutatása nélkül. Megalkotott egyfajta sivatagi lakonikus tájat egy sziklával, amelyben mindenki irreális életet él.
A művész meztelenséget, valójában a szürrealizmus szimbólumát ábrázolja, amely mindent korlát nélkül felfed, mint a szürrealisták manifesztumában, mondván, hogy “fantáziádnak nincs határa”, és mi magunkkal állunk a határokkal.