A “A köd hatása” festmény és a híres “Kilátás az ablakon” című munka együtt Pissarro kíváncsi stílusélménye. A művész ezúttal Sera és Signac technikája iránt érdeklődött. Ezek a neoimpressionisták új módszert fejlesztettek ki a festmények létrehozására – a divizionizmus, a pointillizmus hordozója. Ez a technika magában foglalja a képek kis pontozott vonallal történő átvitelét egy színpaletta felhasználásával, az adott szín kombinációjának komplementer és kontraszt törvényei alapján.
Mellesleg, a Pissarro új módon írt vászonjait, valamint az újonnan verve divizionisták vászneit a közönség nem fogadta el, és még a legjobban fejlődő kritikusok is súlyosan megtámadták őket. A mai művészettörténészek a “legfontosabb” a “Köd hatása” alkotást számos, az ilyen módon írt festménytől megkülönböztetik. A képet egységes felületi textúra jellemzi, elsősorban a filigrán kicsi pontok miatt, amelyek mérete szinte matematikailag igazolva van. Sőt, minden pont hihetetlenül közel van a másikhoz, és más hangjelzéssel készül, ami egyedülálló optikai effektust eredményez – a pontok egyesülnek, és egyetlen felületré alakulnak a néző előtt.
A szokatlan ragyogást a kép színe jellemzi. Itt alaposan áttekintve fehér, rózsaszín, bézs, szürke-kék, halványzöld tónusokat talál. A legfinomabb színárnyalat a képet csillogóvá és csillogóvá teszi, ez különösen akkor látható, ha a nap makacsul áttöri a ködös ködöt.
Meglepő módon a gyár között létrejött a tér egy gőzölgő cső és egy vicc alatt álló kis hajó között – ez egy sugárzás, ahol az ég és a víz teljesen összeolvadnak.
Pissarro alkotását tekintve nem szabad figyelmen kívül hagyni a mű varázslatos líraiáját, ebben a művész hű maradt magának. Vagyis semmiféle új módszer és módszer vizsgálata nélkül a mester nem veszítette el a környező természet költészetének varázslatos ajándékát, ami azt jelenti, hogy azt lehet állítani, hogy divizionizmusa vagy akár pointillizmusa sem Sera vagy Signac utánzata, hanem ennek az iránynak az elképzelése, eredeti és különleges.