1930-ban a “Myukarnok” budapesti kiállítási teremben az “Őszi kiállításon” mutatták be. Az egyszarvú lány a tisztaság allegorikus képe. A Szeplőtelen mártír Szent Justint ugyanazokkal a tulajdonságokkal ábrázolták. Az itt bemutatott képen a legfontosabb nem a vallásos tartalom, hanem az udvarias rivális elegáns, ápoltan finomított ízlése és világképe, amely kifejezésre jutott, és amely még a modern nézőt vonzza és elfogja.
Ennek az iránynak a fő központja Lombardia volt, befolyása terjedt, és a Quattrocento korszakának közepén Velence szintén nem menekült el tőle. A budapesti festmény Antonio Vivarini műveire emlékeztet. Kezdetben valamilyen palotának dekorációjaként szolgálhatott, a másik három festménnyel együtt, amelynek témája még közelebb állt a lovagi kör ötletéhez. Ez a három festmény egy mesterhez tartozik, és Baltimore-ban, a Walter Művészeti Galériában található. Jelennek a jelenetek Párizs életéből, ezért szerzőiket, E. King javaslatára, Párizs Baltimore története mesterének hívták.
Egyszerre Pisanellónak vagy hozzá közel álló mestereknek tulajdonították, majd L. Coletti után a Dario da Treviso ecsetét tulajdonították. Szinte biztosan azt mondhatjuk, hogy egyikük sem lehet a festmények szerzője; így helyesebb lenne egyelőre az E. King által javasolt kiegészítő névvel maradni.
Az írásmód, a szín eredetisége miatt a mester Antonio Vivarini körébe tartozik. A természet kép lírai. Az erdő szélén, amely forma formájában is rendkívül hasonlít az akkori velencei művészet hatására írott művek erdőjéhez, szőnyegre emlékeztető réten egy elegánsan öltözött hölgy ül gondolkodásra. Az egyszarvú éber volt, mintha veszélyt érzékelne. Az egyszarvú test puha kontúrjaival harmonizálódik a hölgy ruháinak textúrája, ez kiegyensúlyozza a kép összetételét. A kép sajnos levágott formában érkezett hozzánk.