A Tristan és Isolde szerencsétlen szerelmeseinek története sok éven át elfoglalta Dali-t. Annyira elfoglalt, hogy Wagner operája alapján elkészítette a librettót és elindította a Mad Tristan balettet, amelyet 1944-ben New Yorkban rendeztek.
A “Mad Tristan”, 1938-1939-es keltezésű festmény előfutára ezeknek a tájaknak. A gabona, amelyből a grandiózus terv nőtt. Sok olyan motívumot tartalmaz, amelyeket a művész a balett megtervezésében használt. Például összefonódó ágak és fák gyökerei – egy tippe a fákra, amelyek Tristan és Isolde sírjain nőttek fel. A karakterek keze ágaknak és gyökereknek tűnik, a képen látható fák pedig megcsomózott ujjaikat egymáshoz nyújtják. A kép felső szintjén a Dali-ra jellemző sivatagi táj látható. Az ég komor, a tárgyak hosszú árnyékokat vettek fel. A háttérben bizarr tájak vannak: a hajó csontváza, amelynek keretei a bálna széleire hasonlítanak, egy szikla, melyből egy autó nő ki.
Az előtérben a zongora sziluettje és az emberi alakok mindkét oldalán állnak, fejük meghajolva. Egy férfi és egy nő. Egy ember a kalapját szorongatta. A fején fekszik egy ovális – fallikus – kő, őrület terhe, amely a fejét a földre hajlítja. A piszkos, sárga rongyos felhő az ember felé irányul, mint egy vádló vagy fenyegető ujj. A távolban, mögötte, láthat egy apró kis embert, aki a sivatagon keresztül a horizont felé sétál, és valamit a vállán hordoz. Talán ez a halál a kaszájával? És a horizonton túl, a távolban, a tenger széle kékre vált egy keskeny csíkkal. Az alsó szint egy bizarr hallucináció, élénk sárga színben.
Egy épület, amelyet geometriailag szabályos sorozatokban tapéta körmök borítottak. Néhány helyen a homlokzatán repedések, néhány helyen vérfoltok. Az épület tetejének korcsolya felfelé van szögben. Egy női fejet ábrázol, hajszálaival, amelyek túllépik az építészeti forma határait. A tornác három kör alakú lépése vezet az épületbe. A bejárat kulcslyuk formájában készül. A néző egy hosszú, keskeny helyiséget lát a ház mélyére vezetve.
A falak mentén, mint a kariádok, furcsa figurák emelkednek, fákból és gyökerekből szövött. Lehet, hogy ez a keskeny galériacsalád úgy értelmezhető, mint egy női kecske utalása, és a vérfoltok utalások egy legenda híres epizódjára. A kép jobb alsó sarkában a néző egy fehér ruhás nő alakját látja. Kétségbeesetten, arcát kezével eltakarva, a tornácra jár, mintha egy hurrikánszél legyőzne.
A bejárattól balra és jobbra két ovális elem látható az épület homlokzatán: látszólag ezek a szegény szerelmesek két sírja. Az egyik sírt szó szerint sörték kifelé ágak és gyökerek. A másik éppen ellenkezőleg, önmagában van bezárva; minden ág-kar be van húzva, keresztezve és összefonva egymással. Tristan az őrületében kifelé irányul; Isolda kétségbeesésének köre zárva van – az életben és a halál után is.