Ez a festmény Van Eyck legnagyobb munkája a Gent oltár után. Ismét a valóság érzése a tér, a fény és a tárgyak átvitelében, valamint a figurák jelenléte megragadja a néző szellemét. Ez olyan speciális technikáknak köszönhető, amelyek megelőzték az akkori olasz festészet új “tudományos” szabályait, amelyekkel van Eyck valószínűleg ismerős volt. Egy kompakt és szimmetrikus alakzatot egy félkör alakú apse alakú oszlopsor vesz körül. Az első oszlopok alapjai nem kompatibilisek a padló szempontjából. Ez az eltérés szándékos és a van Eyck térszerkezetének következménye, amely a helyi eltűnési pontokon alapul. Ez a módszer lehetővé tette a művész számára, hogy egy valódi nagy tér benyomását keltse, amely a néző mellett található.
A rendszer abban áll, hogy a kép tervét több kombinált zónára osztja, és mindegyiknek megvan a saját eltűnési pontja. Talán ez nem egy empirikus és intuitív rendszer, ahogyan azt általában gondolják, de versenyképes alternatívát jelent az olasz rendszer számára egyetlen eltűnési ponttal, amely csak kevésbé homályos szögben használható tér számára. Egy félkör alakú ív, amelynek magassága nem haladja meg a számokat, hangsúlyozza a szoba vallási funkcióját. A ábrázolt építészeti elemek azonban nem annyira egy keret szerepet játszanak, hanem hangsúlyozzák a figurák óriási arányát.
A kifinomult román stílusú építészet feltűnően hasonlít a Szent Donazianus templom megmaradt kórusaira, a 18. századi képeik alapján ítélve. Az egész csoport helyzete a kórusokban, az oltár pedig a Szűz Mária trónjaként szolgál, és az Eucharisztia szentségére utal. Ezért van a kánon kiságyban öltözve. A sötét galériában lévő pilaszterek fővárosai az Ószövetségi epizódokat ábrázolják, köztük Káin kis szobrai Ábelrel és Sámsonnal, oroszlánnal a trón oszlopain. Jézus és Mária az új Ádám és Éva, akiket a szobrok alatti fülkékben ábrázolnak. A hősies történetek a Szent György mellett szimbolizálják a gonosz elleni harcot. Az Eucharisztia szentsége a Szent Donacyan mellett van ábrázolva, amely így szent ceremóniává válik.
A Szent György mögött lévő oszlop színe észrevehetően eltér a többi oszlop színétől. Így van Eyck szimbolikusan meg akarta mutatni Krisztus szent küzdelmét és vérét. Nehéz felhozni egy jobb példát a szimbolizmus valósághű képben történő felhasználására. A keretet faragott kőablak formájában ábrázolják, amelyen a szöveg balra, felül és jobbra kivágásra kerül. Az alábbi felirat aranyszínű. A betűk dombornyomása ugyanazt a fényforrást adja. Ebből a szögből nézve megjelenik a keretben a jelenet fagyott jellege: ez egy hatalmas színes kőből és fémből készült szobor utánzata. Érdekes módon a képen szereplő karakterek különálló színblokkokat alkotnak: kék, piros, fehér és arany. Egybeesnek-e ezek a színek Brugge városának címerével? Arany, piros és kék szintén jelen vannak a kánon és családja címerében, valamint a kápolna díszítő elemeiben. A művész életében ez a kép olyan népszerű volt, mint a “Gent oltár”. Ennek oka az a tény, hogy a templomban volt, és nem a magángyűjteményben, mint a művész sok más munkája.