A barokk eredete jól látható Federico Barocci festmény példáján, aki nagy karakterrel és összetett kompozícióval készített nagy érzelmileg kifejező festményeket, sok karakterrel. Ez a művészet a pápai Rómában az ellenreformáció korszakában virágzott, amikor a katolikus egyház minden tekintetben meg kívánta erősíteni pozícióját, és egy erőteljes festményt akart a hívek számára.
Barocci Krisztust ábrázolja, aki előtt Isten Anyja térdre áll és imádkozik a Fiúért az emberiségért.
Az alábbiakban sokféle ember tölti le: nyomorék, vak zenész, nemes Signora gyermekekkel, egyszerű nő gyermekével. A “hét irgalmas munka” témája, amely a katolikus egyház tanításai szerint megváltáshoz vezet, szintén választ talált a képen. Ezért itt például egy gazdagon öltözött fiút ábrázolnak, amely alamizsnát ad a szegényeknek.
A teljes kép mozdulatokkal teli, a háttérben lévő építészet furcsa módon eltolódik az űrben, valami illuzórikus benyomást keltve. Ez a sajátosság a mandarizmusra is jellemző – az az irány, ahonnan a barokk is nőtt.