Giovanni Bellini, Madonna és Gyermek áldása festménye. A kép mérete 85 x 118 cm, olaj, fa. A velencei művész “madonnái” a mester munkájában különleges téma. Ezeket a festményeket nem Bellini készítette a templom belső tereire, hanem egy ház vagy egy magánkápolna kamrája számára.
A művész szeret a Boldogságos Szűz alakját egy nyitott táj háttéréhez helyezni, néha elválasztva egy darab színes szövetből, amelynek oldalain a néző látja a távoli távolságokat. A nyugalom, a tiszta lelkiség jellemzi az érett Bellini-időszak legjobb munkáit. Ilyenek a számos művész madonnája: például a “Madonna csemetékkel” vagy a “Madonna és az Áldás gyermeke”, amelyek a festmény fényességével csodálkoznak a pleinben.
A táj nemcsak hűen közvetíti a terasztelep természetét – széles síkság, lágy dombok, távoli kék hegyek, hanem egy szelíd elegia tükrözi a művek költészetét és a vidéki élet napjait: a pásztorján pihenő pásztor, egy paraszt megáll a kútnál.
Ebben a tavaszi stílusú hűvös tájban, amely összhangban áll Mária csendes gyengédségével, nyugodtan, tisztelettel és ünnepélyesen tartja a babát, az a különleges egység, a természet és az ember szellemi életének belső harmóniája, amely annyira jellemző a magas reneszánsz velencei festményére, már elérte. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy maga a Madonna imázsának, amely kissé műfaj jellegű, értelmezésekor észrevehető Bellini iránti érdeklődés az észak-reneszánsz művészek képi élménye iránt.