Megszilárdíthatatlan gyász – Ivan Kramskoy

Megszilárdíthatatlan gyász   Ivan Kramskoy

Ivan Kramskoy festménye “elhanyagolhatatlan gyász” egy gyászban öltözött nőt ábrázol. Könnyes szemek, sápadtság, egy kéz, amely kétségbeesetten nyomja a zsebkendőt, és egy másik, az ostorral a test mentén lóg – mindez azt jelzi, hogy tragikus percek alatt él.

Valójában a közép tervben ábrázolt temetkezési koszorú világossá teszi, hogy a ház el van temetve. A könnyű gyermek csipkeruha nem hagy reményt – az anya elvesztette gyermekét. És ez a ruházat az utolsó dolog, amit a kisbabájához tesz.

Felhívják a figyelmet a hősnő arcára, a szemére. Fájnak vannak, de a fájdalom szerény. A nő tehetetlen az esemény előtt, de méltóságteljesen tapasztalja meg. A kép hősnője fekete gyászruhában van, haját sietve gyűjtik össze. Világos folt az ajkakhoz és a nő szeméhez nyomott sál.

A közepén és a háttér bútorokat, belső részleteket ábrázolnak. A teljes képet barna-arany színben készítik, amelyek kiemelik a nő fekete alakját.

A kép tele van szimbolikus részletekkel, mint például egy kialudt lámpa. A halvány élethez, halálhoz kapcsolódik. Ezenkívül a vászonon egy félig nyitott ajtó ábrázolása látható, amelyen keresztül behatol a fény.

Ez a részlet azt jelzi, hogy a bánat, az elkeseredhetetlen gyász egy idő után visszahúzódik, és fényes szomorúsággá alakul. Az ajtó mögött azonban van egy üresség, ugyanaz, mint a hősnő szívében és lelkében. Egy másik jelentős részlet a vörös virágú edény. Aggódó, felfelé törekvő emlékeztet az emberi élet bizonytalanságára és törékenységére.

A kép tele van csenddel, megállt, halott. Itt minden változatlan marad, csak itt van az élet, nincs, nincs boldogság – a gyermek eltűnt az életből.

A “meg nem engedelmes bánat” kép öröme visszatartásával. Nincsenek sikító és élénk érzelmek, de van akarat, visszafogás, képesség még a legrosszabb – a gyermek halálának – elviselésére.

Ez a vászon számos vázlatot, vázlatot és különféle kiadást tartalmaz. A terjedelmes vázlatos művek megjelenésének oka a művész keresése. Kramskoy, idegen a túl kifejezett szenvedésnek, keresi a szomorúság, a visszafogottság és az őrület kifejezésének lehetőségeit.