Az élet végén Bonnardot elszenvedő sokszínű csapások után, amikor a kedves és közeli emberek örökre elhagyták őt, nem hagyja abba a kreativitásban való részvételt, ugyanakkor kíváncsi kutató marad. Munkáiban még több fény válik, melegebbé és telvebbé válik a szabadság és az élet.
A “Műhely a Mimosa-val” című festményben a táj a déli temperamentum minden erejével belép a művész helyiségeibe, kitűnő fényben töltve meg, amelynek forrása a mimoza. A külső spontaneitás a belső intimitáshoz válik.
A néző lehetőséget kap a Bonnard műhelyének meglátogatására, ám itt nem ez a fő tárgy, fő hangsúly az ablakon kívüli tájra irányul, ahol a kertet rengeteg fényes déli szín díszíti. Martha négy éve nem tartózkodik vele, de alakjának “szellemét” az alábbiakban mutatjuk be.
Későbbi festményeiben a művész gyakran kísérletezik a fényhatásokkal, és a tájakban a kreatív ihlet forrását találja.