1887-ben Van Gogh megismerte az impresionisták gondolatait, és radikálisan megváltoztatta a festészet megközelítését. Az innovatív művészet azon a vágyon alapult, hogy egy ember élénk természeti észlelést közvetítsen parcellák, átgondolt kompozíciók és túlzott idealizálás nélkül. A természet tájaiból készítve Van Gogh arra törekszik, hogy bemutassa benyomásait körülményeinek végtelen változatosságáról.
A Montmartre falusi motívumok sok impresionista festményei voltak. Van Gogh többször írta széles kiterjedéseit, mezőit, kertjeit. Különálló házak, kis falusi sarkok szintén jelentős érdeklődést váltottak ki.
Ebben a műben egy vidéki ösvény kis foltját ábrázolta, napraforgókkal együtt rajta. Miután a kompozíciót a ház jobb oldalán lévő falra korlátozta, Van Gogh széles, nyitott tereket mutatott a falu túloldalán. A művész viszont napfényvé teszi a kép főszereplőjét, amelynek köszönhetően a természet minden színe világosabbá és sűrűbbé válik.
Az ég szokatlan kék visszatükröződik mindenre, ami a földön van, és a háttér ellenére a meleg napfény színei még világosabbá válnak. Ennek a játéknak köszönhetően egy egyszerű motívum szokatlanul élénk érzelmeket közvetít a nap és a nyári meleg által.