A francia születésű neoimpresionista művész, szimbolista, Pierre Bonnard egyike volt annak a kevés külföldi festőnek, akit a Londoni Művészeti Akadémiára választottak. Pierre Bonnard a 80-as években klasszikus művészeti oktatást kapott. Században a Szépművészeti Iskolában és a Julie-ana párizsi akadémián tanul. Még nagy hatással volt a klasszikus japán metszet, valamint a híres festő, Paul Gauguin festménye. Bonnard egy ideig egy fiatal festőművészekből álló csoport része volt, amelyet maga Gauguin szervezett, és alapítója szimbolikus és szintetikus alkotásainak nagy befolyása alatt állt.
Maga Pierre Bonnard mindig is igyekezett megőrizni saját egyéniségét, művészi hangulatának fő vonásaként véve a vonalak és a színek harmonikus elosztását. A barátok nemcsak csodálatos festőnek, hanem tehetséges díszítőnek és képesek illusztrátornak is tekintették őt. Bonnard munkájában hangsúlyozta festménye dekoratív jellegét. Azt mondták róla: “Tudja, hogyan kell a képzeletének szellemes és szivárványmintáin díszíteni életünk oldalát.” Vászonja érzéki és ünnepi szépségét a vonalok rugalmas ritmusának ügyes kombinációja adta finom színkontrasztokkal.
A művész először egy újonnan létrehozott “Független” csoporttal mutatott ki kiállítást, amelyet nem fogadtak el a szalonban – a Párizs hivatalos legnagyobb kiállításán. E művészcsoporttal később Bonnard lett különösen közeli.
A magánházi jelenetek gyakran művészeti tárgyakká váltak Bonnard számára. A cselekmény egyszerűsítésével a művész szándékosan vonzza a néző figyelmét nem a vászon tartalmára, hanem a művész saját tervezésének és érzéseinek közvetítésére. Tehát a “Nyitott ablak” festmény egy napfényes szobát ábrázol nyitott ablakkal. A színes kerek tánc, amely kitöltette a vászont, szinte láthatatlanná teszi a szoba lakosait: egy kislány mosolyogva az arcán és a cica. Az ablakon kívül egy csodálatos örömteli és nyugodt táj dél-francia vidékről. A tiszta színű, meleg és világos színek széles síkjai közvetítik a művész általános hangulatát.
Bonnard a Nabi művészeti csoport tagja volt, amely a szín, a rajz és a rajz egyszerűsítésével igyekezett ábrázolni, ami munkáiban teljes mértékben tükröződött, nemcsak képi, hanem litográfiai is. A színek és a vonalak nyelvét ismeretesen a mű fő szemantikai terhelését az önkifejezés módjára helyezte át. Meleg, burkoló színezés, festői hangulat, a szerző szemléltetése kitölti Bonnard összes munkáját. A “párizsi iskola” elnevezés szorosan kapcsolódik ennek a művésznek a nevéhez, amely a világ minden tájáról elterjedt a fiatal francia művészek különleges hozzáállásával.
A Nabis a művészet különböző formáin és módjain dolgozott: belső terek díszítése, vázlatok készítése festett üveghez, szövetekhez, szőnyegekhez, trellisekhez, háttérképekhez, nagyon intenzíven – színházi és dekoratív művészetben, grafikában, plakáton, plakáton. Kétségtelen, hogy a Nabi csoport legtehetségesebb Pierre Bonnard volt – néha ironikus és groteszk, ma már szelíd és költői Földközi-tenger lila-kék tájában és számtalan “WC-n mögött ülő nő”, általában gyönyörű ezüstszürke színben. 1911-ben I. A. Morozov, a moszkvai filantrópus megrendelésével Pierre Bonnard festette az idilli hangulatú “Földközi-tenger” neoklasszikus panelt.