Frida Kahlo 1907-ben született Mexikóban. Kemény életet élt, de a rá eső próbák nem szakították meg az élet pozitív kilátásait, hanem méltósággal és az élet szomjával töltötték meg munkáját.
Festményein, de leginkább önarcképekkel, Frida Kahlo mesterien közvetíti érzéseit: fájdalmat, veszteségeket, az emberi erőfeszítések hiábavalóságát a szikla ellen. Emellett munkáiban látható a hagyományos mexikói és az európai művészet hatása.
Ifjúkorában Frida autóbalesetet szenvedett, és utána nem tudott járni, így fekve fekve festett. Ez az esemény fejjel lefelé fordította az életét, Frida önarcképére sem mosolyog, és nem észrevehető, hogy pozitív érzelmeket érez. Majdnem összeolvadt szemöldök, antenna a felső ajakon, a fekete hosszú haj szépen rendezett vagy laza a vállán, nyitott nyak – így néz ki szinte minden önarcképnél.
A Frida Kahlo önarcképénél érezhető a belső erő, amely egész életében segített neki, hogy túlélje és nem szakadjon meg. Vállát kiegyenesítik, büszke pillantást mutat, egyenes hátul – mindez azt mutatja, hogy félelem nélkül a sors arcába néz, folyamatosan elviselve az összes megpróbáltatást, amelyek őre estek. Leggyakrabban Frida egy szürke, sötét palettát használt, amely hangsúlyozza a hősnő portrékának hangulatát, szomorúságát, szomorúságát és alázatát.
Ki tudja elmondani, miért szomorú a portrékán? A baleset után anyává válásának lehetetlenségéről, a szellemi magányról? Tehetsége és állandó élettársa sok csodálójának ellenére valójában senki sem értette meg igazán a nagyszerű Fridat, aki önarcképének áttört pillantásával néz ránk.